Skip to Content

2015 húsvét - bábmissziós élményeink (Kelet-Magyarország)

Istennek hála, kaptunk támogatást, amit a felszerelésünk felújítására tudtunk fordítani, köztük a hangtechnikát is sikerült lecserélnünk. Olyan jó volt tapasztalni ebben is, hogy Isten megsegített bennünket, az eredeti ártól kedvezményesebben tudtuk megvenni, mivel nem érkezett meg időre, amit korábban rendeltünk, és így kárpótlásul egy jobbat vehettünk meg kedvezményesen. És nagyon bevált. Amit eredetileg kinéztünk, valószínűleg nem lett volna ilyen jó, ezt az ára miatt nem vállaltuk be, de Isten lehetővé tette, hogy mégis ezt kaphassuk meg :) Nagy áldás, mert sokszor vagyunk olyan helyen, ahol nem olyan jó az akusztika (főleg a tornatermekben), és ott fontos, hogy amennyire lehet, érthető maradjon az előadás, és átmehessen az üzenet.

Nagy öröm, hogy már sokadszorra lehetővé vált, hogy vihettünk ajándékokat a gyerekeknek. Olyan nagy kincs ez, hogy sok olyan helyre is eljuthat ezáltal az örömüzenet, ahová másképp nem tudna. Jó látni a gyerekek lelkesedését, ahogy örömmel fogadják az ajándékot. Ugyanakkkor szívszorító volt látni azokat, akik várnák az ajándékot, de nem kaphatják meg. Az egyik körzetben a központi vezetés nem engedélyezi semmiféle nyomtatott anyag kiosztását az iskolákban. Olyan nehéz volt a szívem, mikor mentünk az egyik ilyen iskolába, a kocsinkban ott voltak az ajándékok, tudtuk volna osztani, de nem tehettük. Az előadás előtt odajött hozzánk pár gyerek, és kérdezték, hogy fognak-e kapni CD-t/újságot. Hiába volt elég a kocsinkban, jutott volna mindenkinek, sajnos azt kellett mondanom, hogy nem, mivel nem engedélyezték. De hálás vagyok, hogy a legtöbb helyen viszont oszthattunk! Ugyanakkor most szembesültünk először olyan helyzettel is, amikor az utolsó pillanatban derült ki, hogy az előre megbeszélt előadást sem tarthatjuk meg, nem adták meg az engedélyt rá.

... Az első két nap én mentem a csapattal. Magnóról szoktuk lejátszani a hanganyagot, de én mindig fel szoktam másolni a telefonomra is a darabot, hogy fel legyünk készülve, ha bármikor meghibásodna a magnó, legyen mihez nyúlnunk. És erre biztattam a többi csapattagot is, hogy másolják fel a telefonjukra. Aztán a harmadik napon én már dolgozni mentem, nem tudtam menni bábozni. Aznap délutánra két előadás volt betervezve. Reggel, ahogy mentem munkába, hiszem, hogy Isten nem hagyott nyugodni, hogy mindenképp beszéljek legalább az egyik csapattaggal, hogy ha még nem másolta volna rá a telefonra a hanganyagot, mindenképp tegye már meg. Írtam neki egy emailt, amiben elküldtem a linket is, ahonnan letöltheti, de biztos ami biztos, fel is hívtam, hogy szóban is megerősítsem. Utólag mondta el, hogy megpróbálta lementeni, de elsőre nem jött össze neki, aztán hagyni akarta az egészet, gondolta, ha az előző napokon ment szépen az előadás, ezután is fog, de csak nem volt békessége, amíg valahogy fel nem másolta. Az első előadás szépen lement, működött jól a magnó, a második előadáson viszont teljesen megadta magát a magnó, semmit nem lehetett lejátszani már rajta. Kiderült, hogy csak annak a csapattagnak volt meg a hanganyag a telefonon, akivel délelőtt beszéltem. Hála Istennek, neki viszont megvolt, így gond nélkül lemehetett a második előadás is. Olyan nagyszerű volt átélni, hogy Isten harcol értünk. Én magam sajnos nagyon feledékeny vagyok, akkor mégis, hiszem, hogy Isten figyelmeztetett, és emlékeztetett, hogy kérdezzek rá előtte, hogy felmásolták-e a telefonra. Nem volt véletlen.

Egy másik alkalommal a kocsival kezdtek lenni problémák. K-n volt előadásunk, és utána indultunk hazafelé, amikor útközben elment a gyújtás, és leállt a kocsi. Utána már be se lehetett indítani, próbáltam többször is, aztán vártam, újra próbáltam, de nem ment. Imádkoztunk. Hívtunk segítségeket is, de valahogy nem nagyon sikerült senkit találni, aki segíteni tudott volna. Az egyik bábosunknak végül sikerült elérnie a férjét, aki el is indult Debrecenből, hogy haza vontasson minket. Aztán, mikor még Debrecen határánál járt, egyszer csak beindult a kocsi. Gond nélkül haza tudtunk menni vele, nem kellett vontatni. De mivel már előtte való nap is előfordult, hogy probléma volt az indulással, így tudtam, hogy muszáj lesz szerelőhöz vinni. És olyan csoda volt, hogy ez a testvér, aki kijött volna elénk, körbetelefonálta az ismerőseit, hogy találjon egy olyan autószerelőt, akinek van olyan készüléke, ami ehhez a típusú autóhoz való, és meg tudja mutatni, hogy mivel van gond. Fontos volt az is, hogy még aznap este meg tudja javítani, mivel másnap is mentünk volna már délelőtt bábozni. Talált is egy autószerelőt, elvittük hozzá a kocsit, a készüléke ki is mutatta, hogy mivel van gond, pont volt is neki olyan alkatrésze, amit még ott ki is cserélt, és utána nem is jött elő többet ez a hiba, végig tudtuk bábozni a kocsival az egész turnét. Dicsőség Istennek!

Megmaradt még bennem az egyik előadásról, mikor kezdtük bepakolni a felszerelést, egy kislány jött oda hozzánk, és elkezdte mondani, mennyire szereti az előadásokat, és számon is tartja őket, mondta, hogy ez lesz neki a negyedik előadás, amin részt vesz (most volt másodikos a kislány). Olyan jó volt látni, mennyire vágyott rá, hogy újra részt vehessen rajta.

Hálás vagyok, hogy annak ellenére, hogy nem jött össze az összes tervezett előadás - voltak, amiket lemondtak - mégis mintegy 3800 gyermeket és 380 pedagógust el tudtunk újra érni az örömhírrel, beszélhettünk Jézusról, hirdethettük az Ő kereszthalálát, és az Ő feltámadását. És átélhettük, hogy Isten eközben velünk volt, megsegített és épített minket! Dicsőség ezért Neki!

 



oldal | by Dr. Radut