Skip to Content

2015 húsvét - bábozásunk, élményeink (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Márk 10:14

Február 21-én Budapesten képviseltettük magunkat a Palánta Bábmisszió konferenciáján. A bábcsoportunkból többen is megjelentünk ezen az alkalmon. Régi és új bábosok egyaránt. Én már tíz éve tagja vagyok a bábcsoportunknak, és szinte minden bábdarabban vállaltam valamilyen szerepet. Viszont ez volt az első konferencia, amin részt vettem. Kíváncsian néztem a nap elé, vajon milyen pluszt adhat egy ilyen esemény?! Izgalmamat még az a tény is fokozta, hogy az egyik szervező, Lovas Kriszta felkért egy bizonyságtételre, ami a bábos időszakról szól.
Jól megszervezett napnak néztünk elébe. A nap folyamán megismertettek bennünket az új húsvéti bábdarab történetével, és megtanították az új kísérő éneket is. Erről az énekről biztosan állíthatom, hogy a gyerekek kedvenc éneke lesz. De számomra a nap legjelentősebb és emlékezetes eseménye a DICSŐITÉS volt. Soha még nem vettem részt ilyen eseményen. Élő zene gitárral, fuvolával, nagyon megható és felemelő érzés volt. Különböző felekezetűek voltunk, de egy szívvel és lélekkel tudtuk az Urat énekszóval dicsérni. Az arcokon boldogságot láttam, szinte sugároztak, vágytak az Úr közelségére. Számomra ismeretlen szövegű és dallamú énekek voltak, de projektor segítségével kivetítették a dalszöveget. Ennek köszönhetően már a második sortól tudtam velük énekelni. Lendületes, fülbemászó dallamok, amik teljesen feltöltötték a lelkemet. Olyan pluszt kaptam ezen az alkalmon, amit soha nem feledek el. Mindezt még fokozta az igehirdetés, ami még jobban fellelkesített, és rámutatott arra, hogy milyen fontos a missziói szolgálat. Nagyon nagy szükség van rá! Hiszen ebben az elferdült világban kell, hogy legyen egy kapaszkodójuk a gyerekeknek. Ami nem más, mint Isten és az ő kegyelme. Kell, hogy példát mutassunk nekik, és utat nyissunk Isten felé, hogy megismerhessék Isten szeretetét.
A bizonyságtételek alkalmával még jobban bebizonyosodott számomra, hogy milyen fontos ez a szolgálat. Bemutatkozott egy debreceni csoport, ahol a legfiatalabb bábos 13 éves volt, a többiek is 20 év alatti fiatalok, nagyon dicséretes a munkájuk. Remélem a mi gyermekeink is követni fogják a példájukat, és egyszer lelkes tagjai lesznek a bábcsoportnak.
A beszámolókat hallgatva rájöttem, hogy hasonló problémákkal küszködnek mint mi, de mindenkinek egyöntetűen fontos a misszió kérdése.
Bizonyságtételemben elmondtam, mit jelent nekem ez a szolgálat. S bár nehéz, olykor nagyon fárasztó és fájdalmas, mégis felemelő ez a szolgálat. Gondolok itt térdfájdalmakra a térdeléstől, kézzsibbadásra és nyakfájdalmakra a bábok tartásától, de nem adjuk fel. Hiszen a gyermekek csillogó tekintete, az ártatlan, szívből fakadó igaz kérdések, amiket feltesznek nekünk, a tiszta, teli torokból áradó énekhangok, a mosoly az arcukon feledtetnek minden fizikai fájdalmat.
Nagyon sok megerősítést kaptam azon a napon. Ki tudtam állni sok idegen ember elé beszélni, bizonyságot tenni, mert tudtam, hogy az Úrban testvérek vagyunk. A DICSŐITÉS alkalmával olyan lelkierőt kaptam, és az ott ülő emberek szeméből olyan biztató pillantásokat, hogy elmúlt minden lámpalázam, nem volt remegés, erős szívdobogás, ami ezzel jár. Jó volt mások előtt megnyílni és megosztani a gondolataimat. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az alkalomnak. Köszönöm Istennek a kegyelmet, köszönöm, hogy utat mutatott és azon vezet engem. Hálás vagyok a közösségért amelyben élhetek, a bábcsoportért, aminek én is aktív tagja lehetek.

„… aki másokat felüdít, maga is felüdül” Példabeszédek 11:25


Húsvéti ráhangolódás

Húsvét előtt két héttel újból elindult kis csapatunk bábmissziós útjára. Mindenhol nagy szeretettel és érdeklődő csillogó szemekkel vártak bennünket. A mostani bábdarab látványosabban próbálta elmagyarázni a Húsvét igazi üzenetét és lényegét.
Nekem mindig nagy feltöltődés ez a szolgálat. Mindig szívesen megyek, húzok kezemre bábokat, és keltem őket életre a bábparaván mögött.


Különleges izgalommal töltött el a legutolsó nap, amikor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltunk. Két és fél óra utazással a hátunk mögött végre odaértünk. Mint mindenhol, itt is nagy szeretettel vártak bennünket. Az egész napot a mátészalkai református általános iskolában töltöttük el.
1-4. osztályos gyermekeknek adtuk elő a bábdarabot, akik 200-an voltak a tornateremben. Ezen a napon, reggeltől délutánig a húsvét ünnepére készültek a gyerekek egy csendesnap keretében, erre hangolódtak rá a gyerekek.
A bábelőadás után a Tiszteletes asszony segítségével kiértékelték és megbeszélték osztályonként a bábdarab mondanivalóját. A legörömtelibb az volt nekik, amikor kipróbálhatták, hogy milyen egy bábot a kezükre húzni, hogyan lehet azt mozgatni a paraván mögött, és hogy hogyan lehet mellette elmesélni a mondanivalónkat a gyerekeknek.
Mi addig Ágival osztályokba voltunk beosztva, ahol a gyerekeknek aranymondásokat taníthattunk. Hogy hogyan? Papír szívecskékre igerészek voltak nyomtatva, egy olló és egy ragasztó segítségével egy fonálra ragasztva, megfelelően egymás után illesztve egy Bibliai üzenetet kaptunk, ami így hangzott: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16
Ági pedig a szomszédos teremben egy húsvéti makettet segített elkészíteni a gyerekeknek, ami közben Pintér Béla énekeket énekeltek, amit nagyon élveztek a gyerekek.


Hálás vagyok Istennek, hogy már 10. éve mehetek bábmissziózni, és ez által a hitem is épülhet, erősödhet.

 

Csatolmány: 


oldal | by Dr. Radut