Skip to Content

2015 húsvét - vidám hangvételű híradás a Dél-Dunántúlról

A beszámoló sajátos vonása, hogy a bábcsoportvezető a bábmissziós időszak minden estéjén frissen összefoglalta az aznap történeteket, és e-mailen el is küldte nekünk.

Március 23.
Nagy jókedvvel indultunk neki a szezon első napjának. Nem mondhatjuk, hogy kicsinyhitűek voltunk, az egyik reggeli imában elhangzott: "Ez legyen sokkal jobb bábidőszak, mint a tavaly Karácsonyi" (ami tudvalevőleg az eddigi legjobb volt :):):))

A csapat tagjai: Kaesz, Naomi, Judit, Attila

1. helyszín: Cs.
140 gyerek van lejelentve, és a legutolsó alkalma kivéve mindig nagyon hangosak is. Most "angyalok" :) Csendben figyelnek, visszakérdezésnél aktívak. Az énektanításnál azonban kicsit visszafogottak... Az óvónénik olyan szélesen mosolyognak, jólesik látni az örömüket. Van itt egy fiatalember, aki pedagógus asszisztensként dolgozik, mint Karácsonykor, most is kifejezi, hogy mennyire tetszett neki az előadás. ár pakolunk ki a kocsiba, amikor feltűnik két lány, ott sündörögnek körülöttünk. Végre összeszedik a bátorságukat, és kérnek Palánta Postát, és CD-t. Mint elmondják, ők már felsősök, nem jöhettek az előadásra, de szeretnék az ajándékot. Nem is az ajándékot, valami többet, az evangéliumot! Hát persze, hogy örömmel adtunk nekik PP-t, és CD-t. Az elmaradhatatlan kisegítő személyzet is megkapta az ajándékát. Különösen az óvónők köszönték meg nagyon az előadást.

2. helyszín: N. (messze Kaposvártól)
Új helyszín. Könnyen odatalálunk, de kiderül, hogy a másik utca felől van a bejárat :) OK, akkor is bemegyünk :) Pár perc alatt nyilvánvalóvá válik, hogy itt várnak bennünket, de nagyon! A portás segít bepakolni, az igazgatónő elénk siet. Helyet mutatnak nekünk, segítenek a technika összeállításában. Mint a mesében :)
Ezután derül ki számunkra, hogy speciális nevelési igényű, illetve fogyatékkal élő gyerekek járnak ebbe az iskolába. Hangos tetszésnyilvánítással, vagy hangutánzással megy végig a darab. Az árnyjelenet alatt azonban néma csendben figyelnek! Visszakérdezésnél aktívak, az énektanításnál kevésbé. De mit is várjunk? Itt még "vendégek " vagyunk, nem családtagok. Rövidesen kiderül, hogy az iskola családtagnak akar bennünket :) A pedagógusok sokan, és sokféle módon fejezik ki tetszésüket, többen kérnek Cd-t, és PP-t is. Az igazgatónő szeretettel invitál bennünket a Karácsonyi időszakban is. Már pakolunk, de az egyik tanárnő tele van kérdésekkel. Szeretne hívni bennünket nyárra, egy táborba bábozni. És csak kérdez, kérdez, és kérdez.... :)

3. helyszín: S.
Pár perces késéssel érkezünk (természetesen telefonáltunk erről). Kicsit sietősre kell fognunk az ebédeltetés miatt, így az énektanítást el kell hagyjuk. Két kislány tisztában van a Húsvét üzenetével. Mindenki nagyon kedves. Új helyszín volt.

Csaknem 30 km-t utazunk erdei utakon, mire a következő helyszínre érünk, I-be.. Ez is új helyszín.
Először egy kicsit morc bácsival találkoztam, de aztán a kapcsolattartó (igazgatóhelyettes? ) kezébe veszi a dolgokat, és személyesen kalauzol a tornacsarnokba. A gyerekek nagyon aranyosak (nem vagyok benne biztos, hogy volt e köztük nem roma). Nagyon figyelnek, aktívak. Az énektanítás akkora, de akkora sikerélmény számunkra, hogy ki sem tudom fejezni :) Mindegyik gyerek!!! megköszöni az ajándékot. Végül két tanárnő jön oda, érdeklődnek a szolgálatunkról, és teli vannak kérdésekkel. "Karácsonykor ki ne hagyjanak bennünket" -mondják búcsúzóul.

Nagyon szép nap volt! Hálásak vagyunk az Úrnak! Imádkozzunk a gyerekekért és a pedagógusokért, akik hallották az örömhírt!

Köszönjük az imáitokat!
Attila

Március 24., kedd

Sziasztok!

Tegnap nem írtam arról, hogy bizony a technika nem a legjobban működik. Ma is többször meg-megállt a lejátszó pár másodpercre. Szegény bábos mit tehet ilyenkor? Imádkozik, miközben fáradt kezét próbálja fenn tartani :)

J.
Mostantól az oviban bábozunk. Az iskolás fiúk feszegették a határaikat, a végén a tanárnő elnézést is kért a viselkedésük miatt. DE pont azért keresték a határokat, mert szeretnek bennünket, mert fontosak vagyunk nekik. Már messziről kiabálták a nevünket, ahogyan köszöntek nekünk! Fájó érdekesség, hogy a polcon felfedeztük a tavaly pedagógus ajándékként adott Egy guru halála című könyv több példányát.

M.
Csodakedves gyerekek és tanárok, mindenki bájosan mosolyog, aktívak a visszakérdezésnél, énektanításnál. Válaszaikból kitűnik, hogy értik a Húsvét üzenetét!

N.
Nagy szeretettel fogadnak bennünket itt is. A pontos beszélgetést sajnos nem tudom idézni, de az egyik tesó fültanúja volt annak, amikor az egyik kisgyerek az Óvónénitől egy nemcsak teológiailag helyes, hanem meglehetősen szeretetteljes választ kapott a kérdésére :)

Mára ennyi :)

Március 25., szerda
Sziasztok!

Ma S-on kezdtünk. Reggel két telefont is megeresztettünk, hogy tudjunk pontosan kezdeni. Évek óta először sikerült :)
A gyerekek rendkívül aranyosak, igen nagy igényük van ránk, nagyon nagyon szeretnek bennünket. Nevünkön szólítanak, és már szinte lehetetlen fejben tartani a nevüket, és a kéréseiket, de csak jönnek, és szeretnek :) A mai napot kivéve soha nem tudtunk pontosan kezdeni, mindig várni kell rájuk, nem ritkán egy órát. ....60 gyerek lett lejelentve, és több, mint százan voltak, a felnőttek pedig több, mint húszan!!! Tele volt a tornaterem! Talán még soha nem volt itt ennyi ember!

M.
A tagintézmény vezető nagyon kedvesen fogad, egy nagyon szép, modern iskolában vagyunk. A gyerekek figyelnek, jó válaszokat adnak. Az előadás végén talán senki nem tapsol jobban, mint a vezető :)Az énektanításba a tanárok is bekapcsolódnak. Egy kislány nem énekel csak, Nati. Ő az elején jelzi, hogy nem szeret énekelni. Ez az iskola is spec. iskola. Nati kemény vonásai mögött azonban ott az érdeklődés. Már mindenki kiment, mi pakolunk, ő visszasomfordál, és néz minket. A tekintetében néma kiáltás: Figyelj rám! Beszélgetni kezdtünk, elmondtam neki, hogy Jézus mennyire szereti, értékesnek tartja. Elmosolyodott. Ettől fogva mosolygott, és azt kereste, hogyan segíthet, nyitotta az ajtót, és csak mosolygott. Kérlek, imádkozzatok Natiért!
Szívesen várnak bennünket itt Karácsony előtt is.

B. -új helyszín
Sok mindent láttunk már, de ilyen lepukkant települést nem. Kerestük az iskolát, de nem találtuk. Bejártuk az egész falut, de nem leltük. Felhívtuk az iskolát. Egy hölggyel beszéltünk, akivel kapcsolatban az volt az érzésem, azt keresi, hogy hogyan ne tudjon segíteni.... De sikerült beszélni az igazgatóval, aki elmondta, hogy a településhez tartozó pusztán vagyunk, és elmondta, merre kell mennünk. Így késve, de megérkeztünk egy nagyon modern iskolába. Először kerestem a kilincset, de aztán a fotocellás ajtó kinyílt :) ....
A könyvtárban állítottuk fel a paravánt, gyorsan összejöttek a gyerekek is. Mindig érdekes látni, pontosabban hallani, hogy egy új helyen a gyerekek hogyan fogadnak egy bábot. Hangos, harsogó nevetést váltott ki Valér, Kotkoda, vagy Fanni színre lépése. Kicsit zajosak voltak végig, de jól tudtunk együttműködni. Ide is szeretettel várnak bennünket a következő időszakban.

Holnap Naomit Noncsi váltja, de ma kiderült, hogy pénteken nem tud jönni Noncsi, mert dolgoznia kell. Kíváncsian várom, Isten mit hoz ki ebből.....
Nagyon jó volt a csapat egysége, együttműködése. Igazán Istentől kapott ajándékok vagyunk egymás számára :)

A technika ma csak egyszer viccelt meg bennünket, de akkor mind a négyen fenn voltunk. Kisebb gondok a fodorokkal, szóval a kerítés néha beleakadt a fodrokba, de kezeltük a helyzetet. Az egyik helyszínen olyan kicsi helyünk volt, hogy az árnyjelenet alatt Olga botja a hasamat nyomta, de még ezt is túléltem :)

Köszönjük az imákat!

Március 26., csütörtök
Sziasztok!

Kelnek a kiscsibék. A keltetőgép elromlott, de azért kelnek, meg a kotló alatt is. A kotló kottyog, a gép berreg. Van az igazi hang, és van a mű hang. A mű nem tudja pótolni az igazit. A kotló alól kiszedtem a csibéket, és raktam alá még tojást a gépből. Nem volt alatta csibe, csak tojás, de kottyogott. Kottyog a tojásnak? És ekkor bevillant. Kottyog a tojásnak, mert a kottyogást nem lehet elég korán kezdeni! Mi is ezért megyünk, hogy "kottyogjunk" a gyerekeknek! A géphang mellett hallhassák meg az igazit! Ez a mi elhívásunk!
( A kotló megkapta az összes csirkét, köszöni jól van, és bír velük. Kottyog nekik, azok meg figyelnek rá.)

N.
A gyerekek már messziről üdvözölnek, elmondják, hogy honnét ismernek minket. Az egyik kisfiú, Lajos elkezdi énekelni az Újra itt a szép Karácsony című éneket :)
Aktívak, aranyosak, örülnek nekünk.

Jó is, hogy vannak új helyszínek, így nem lehetünk megszokottak:) Tényleg nem tudok mást írni N-ról, semmi extra történet :) Azt azért még hozzáteszem, hogy ma több, mint 200 km-t autóztunk. Imádkozhatnátok egy Tolna megyei bábcsoportért (meg legalább még egy somogyiért is...)

Gy.
Olyan utakon mentünk, hogy a szendvicsem csaknem kikívánkozott belőlem... A tolnai dombok között olyan kacskaringós szerpentinek vannak, hogy az Alpokban is megirigyelhetnék :) Látszott, hogy késni fogunk. A kapcsolattartó mobilszámát hívogattam, de hiába. (Vonalas számom nem volt). Mikor már ott kellett volna lennünk akkor felhívtak, így tudták meg, hogy késünk. Mire odaértünk, határozottan morcosak voltak, az iskolások ki is mentek... Villámgyorsan összeraktuk a paravánt, és bájos mosollyal megkérdeztük, hogy várjuk e az iskolásokat is. Amíg a vezető óvónő kiment szólni nekik, a tőlünk telhető kedvességgel elkezdtünk kapcsolatot építeni az ovisokkal, és ez nagy hatással volt az óvónőkre is. Közben visszajöttek az iskolások, és elkezdhettük az előadást. Az énektanítás alatt a legmorcosabb tanár néni arcára is mosolyt csaltunk, láthatóan megenyhült a hangulat. Olyannyira meg voltak velünk elégedve, hogy mindannyian kaptunk egy tábla Milka csokit (Pontosabban nekem adták a 4 tábla csokit, gondolom ez nekem járt volna, de vagyok olyan jófej, hogy megosztottam a csapattal ) Itt is nagyon várnak bennünket Karácsonykor is. (Emlékeztetőül: Tavaly Karácsony előtt Sz-on látta a vezető óvónő a bábelőadást, és már akkor szerette volna, ha megyünk hozzájuk. Akkor végképp nem tudtuk bevállalni, de most itt voltunk.)

T-re csak úgy tudtunk eljutni, ha visszamentünk a Vidámparki hullámvasúhoz hasonlatos úton. Túléltük. A könyvtáros néni tavaly az unokájánál volt látogatóban, és holnap is oda készül, ezért nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. A gyerekeknél meg azt érezhettük, hogy bár nagyon jók az új helyszínek, azért a régi jól bevált iskoláknak is megvan a varázsa :)
Nagyon élveztem, hogy gyakorlatilag a gyerekekkel mondattam el azokat a dolgokat, amiket én szoktam mondani előadás előtt :) Itt végre volt elég helyem az árnyjelenet alatt, először ebben a szezonban :)
Indultunk haza, az iskolától egy nagyon rövid, de nagyon meredek lejtő vezetett lefelé. Judit kicsit a szélén ment, így az autó egyik kereke a levegőbe került, és kis híján felborultunk. Noncsi és én villámgyorsan kiugrottunk az autóból, és igyekeztünk megtartani (Noncsi valamikor erőemelő világbajnok volt ifi korosztályban ). Szóval segítettünk Isten angyalainak megtartani az autót, Judit pedig erősen kormányozott, így ezt is megúsztuk!!!! Dicsőség Istennek!
Hivatalosan ez volt az utolsó bábos napom. Stílszerűen így búcsúzom : Pá, pá, mindenkinek pá!

Holnap még beugrom kacsának, de szigorúan csak helyettesítek, és a csapatvezető :Moncsi.

Még egy gondolat: Nagyon jó időszak, nagyon jó a csapat, látszik, hogy "beérik" a munkánk!

 

 



oldal | by Dr. Radut