Skip to Content

A szentjánosbogarak

Tibi tizenegy éves volt. A szülei ezen a nyáron először engedték el sátortáborba. Tizedmagával sátoroztak az erdőben. Tibi nagyon élvezte a friss levegőt, a fenyők, és a zsenge fű illatát. Miután felállították a sátrakat, Tibi sétálni indult az erdőben. Messzire elkalandozott. Észre se vette, hogy bealkonyodott. Lassan felhők borították be a napot. Nemsokára beesteledett, és szuroksötétség vette körül.

Hű ha! Hol van az ösvény, amelyik visszavezet a táborba? – gondolta aggodalmasan.

Szemét a talajra meresztette, kutatva a keskeny ösvény után. Nem látott mást, csak a sűrű sötétséget. A helyzete minden perc múlásával egyre kilátástalanabb lett. Hát nincs egy csepp fény, sehol? Legalább annyi, mint a szentjánosbogáré?

Hirtelen eszébe jutott, hogy amikor sétálni indult, az ösvény melletti bokrokon sok- sok szentjánosbogarat fedezett fel.. Kicsit feljebb emelte a tekintetét. Nini! Ott vannak! Most, hogy a szeme hozzászokott az erdő teljes sötétségéhez, a szentjánosbogarak piciny lámpái szikráztak a bokrok között. Megtalálta az annyira keresett ösvényt! Így jutott vissza a táborba.

Este, a tábortűznél a Jancsi bácsi, a táborvezető arról beszélt, hogy sok ember teljes sötétségben bolyong. Nem ismeri Jézust, nem tudja, hogy van szeretet, és van megoldás a szomorúságára. Ha bátran elmondjuk, amit Jézusról megtapasztaltunk, világítani tudunk az embereknek abban a sötétségben, amiben járnak. Minden kedves tettünk, szerető szavunk egy-egy szentjánosbogár lehet. A sok szentjánosbogár fénye haza vezeti a sötétben bolyongó embert Jézushoz.

Volt valaki – mondta a táborvezető, és elővette a Bibliát –, akit Jézus meggyógyított. Ő nem titkolta el, hogy Jézus mit tett vele. Ő is ilyen szentjánosbogár volt a nagy sötétségben. Ki volt ez az ember, és mit tett vele Jézus? Ma én is erről a meggyógyított emberről beszélek nektek.

A vakon született

Ki vétkezett?

A vakon született férfi a jeruzsálemi Templom előtt ült. Arcát a nap sugarai felé fordította. Kezeit kinyújtotta az arra járók felé. Alamizsnát kért.

 A vakon született férfi a jeruzsálemi Templom előtt ült. Arcát a nap sugarai felé fordította. Kezeit kinyújtotta az arra járók felé. Alamizsnát kért.
Csak pár fillért egy szegény világtalannak…

Az emberek összesúgtak a háta mögött. Vakon született. Sose látta a napot. Biztosan Isten büntetése ez! Talán a szülei követtek el valami bűnt. A tanítványok megkérdezték Jézustól.

Ez a vakság Isten büntetése, ugye? Vajon ez az ember vétkezett, vagy a szülei bűne miatt született vakon?

Jézus így válaszolt:
Nem ő vétkezett, és nem is a szülei. Nem bűnösebbek más embernél. Azért vak most, hogy mindenki megláthassa, milyen hatalmas az Isten.

Jézus szíve tele volt irgalommal, ahogyan a vak emberre nézett.

Nekem annak a cselekedetét kell tennem, Aki elküldött engem! Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok ! (Ján. 9 5)

Jézus Krisztus tudta, honnan jött, és hova megy. Őt a Teremtő Isten küldte a földre, hogy elviselje a bűnbe süllyedt emberek büntetését, és Istenhez vezesse őket. Isten szeretetét és irgalmát mutatta meg a világnak...

Odalépett a vak emberhez. Sarat csinált, és rákente a férfi szemeire. Az szegény csak ámult, nem tudta, mi történik vele, de tűrte. Közben talán azokon a szavakon gondolkozott, amelyeket Jézus az előbb mondott.
Ezután Jézus így szólt hozzá:
Eredj el, és mosakodjál meg a Siloám tavában! ( A Siloám szó magyarul azt jelenti: Küldött)

A vak férfi nem habozott sokáig. Nem volt veszítenivalója. Felállt, tapogatózva elindult.
Merre van a Siloám? Segítene valaki, hogy eljussak oda?

Egy kisfiú, aki Jézus kísérői között volt, megfogta a kezét:
Én szívesen megmutatom! –ajánlotta.

Elment-e a vak ember a Siloám tavához?

Mit gondolhatott magában ez a vak ember? Nem tudjuk. Nem tiltakozott, amikor a sarat a szemére kenték, és azt se mondta, hogy az a tó biztosan nagyon messze van. Talán reménykedett. Azt gondolom, Istenben hívő ember volt, és bizonyára sokat imádkozott már a látásáért. Nem kérdezte, hogy a hosszú séta helyett nem lehetne-e valami mást tenni. Megbízott Jézus szavában, aki őt ahhoz a tóhoz küldte. Te is végy példát a vakon született férfiról! Mindig tedd meg, amit Jézus mond!

A vak koldus és a kisfiú elindult. Hosszú és poros út vezetett a tóhoz, de a világtalan nem törődött vele. A szíve a torkában dobogott: vajon mi fog történni? Végre ott csillogott előttük a Siloám tava. Még néhány lépés … A kisfíiú odavezette a vízhez, nehogy véletlenül beleessen a tóba.…A vak lehajolt, mosogatta a szemeit. Alig merte azután kinyitni! Látott! Először csak valami szivárványos csillogás kápráztatta el, ahogy körülnézett. Azután meglátta a víz kék tükrét, látta a város házait, a jeruzsálemi Templom szikrázó fehérségét, látta a kisfiút is, aki eddig vezette.

Látok! Látok! – kiáltotta. – Milyen gyönyörű a világ!

Úgy gondolom, a kisfiú örömében táncra perdült:
- Halleluja! Halleluja! Azt mondta, Ő a világ világossága! És valóban visszaadta a látásodat!

A Siloám tavától a városba vezető úton már futottak, énekeltek. A vakból lett látó mindenkivel megosztotta az örömét:
Vak voltam, és most látok!

Hamar elterjedt a híre a csodának. Volt, aki elhitte, volt, aki nem.
Talán csak megjátszotta, hogy vak, mert így több pénzt adtak neki?– gondolták néhányan.

Amikor hazaért, a szomszédok összesúgtak.
Nem ez az, aki vakon született? Aki a Templom előtt szokott ülni, és koldul?

A másik azt mondta:
Á, dehogy, csak hasonlít hozzá! Az csak tapogat, nem jár és nem ugrál ilyen bátran, hiszen nem lát!

A vakon született látó azonban nevetve odament hozzájuk.
Én vagyok az! – mondta.

Megdöbbenve kérdezték a szomszédjai:
- Hogyan lehetséges az, hogy most látsz?

Boldogan hangzott a válasz:
Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente, és elküldött a Siloám tavához, hogy mosakodjam meg. Elmentem, megmosakodtam, és most látok! Látok! Hozsanna!

Hol van az az ember, aki sarat kent a szemedre? – kérdezték a szomszédok.

Nem tudom – felelte a vakból lett látó.

A vakból lett látó bátor bizonyságtétele

Csoda történt volna? – kérdezgették egymástól az emberek. Erről a farizeusoknak is tudniuk kell. Vajon mit mondanak? Elkísérték a megnyílt szemű embert a farizeusokhoz. Azok is ugyanazt kérdezték tőle: Hogyan lehetséges az, hogy most lát? Az ember megint elmondta azt az egyszerű, és mégis nagyszerű esetet, ami történt vele. Arra a kérdésre, mit gondol arról az emberről, aki meggyógyította, azt felelte, hogy prófétának tartja.

A farizeusok tanácskoztak. Már egy idő óta bosszantotta őket mindaz, amit a názáreti tett. Nem ment ki a fejükből az az eset, amikor Jézus kiűzte az árusokat és pénzváltókat a Templomból, és nem engedte, hogy ott üzleteket kössenek. Ezért néhány főember a farizeusok közül elvesztette azt a jelentős pénzösszeget, amit az árusok eddig a számukra fizettek. Az egyik farizeus a fejét csóválta:
Nem Istentől való ez az ember, nem tartja meg a szombatot, ma szombat van, mégis gyógyított!

Egy másik azt mondta:
Nem lehet, hogy ilyen csodát tegyen, hiszen bűnös ember. Biztosan csalás az egész! Talán nem is volt vak ez a koldus! Hívjuk elő a szüleit, ők majd megmondják, valóban vakon született-e a fiuk?

A megnyílt szemű ember szülei nagyon óvatosak voltak. Hallották már, hogy a farizeusok nem kedvelik Jézust. Az a hír járta, hogy aki a názáretit Messiásnak mondja, kirekesztik a gyülekezetből Nem jó az ilyen vezető emberekkel ujjat húzni. Így a szülők csak a vállukat vonogatták.

Hát igen, ez a mi fiunk. Vakon született. Koldult itt a Templom előtt. De hogy mi történt vele, azt mi nem tudjuk. Kérdezzétek őt, hiszen felnőtt ember már!

A farizeusok még egyszer maguk elé hívatták a vakból lett látót. Most már eskü alatt vallatták.
Mi tudjuk, hogy bűnös,ember az, aki a szemedre sarat kent. Mondd el, mi történt veled?

Az ember így felelt.
Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok!

Végy példát a vakon született férfiról! Mindig tedd meg, amit Jézus mond! Bátran mondd el másoknak, amit Jézus tett veled!
De mi történt? Hogyan nyitotta meg a szemedet? – kérdezték újra a farizeusok.

A látó a szemükbe nézett.
Már elmondtam többször is. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?

A farizeusok felháborodtak, és szidni kezdték:
Mi Mózes tanítványai vagyunk, akivel beszélt Isten. Erről az emberről azt se tudjuk, honnét való! De úgy látjuk, te vagy a tanítványa!

A farizeusok nem hitték el a nyilvánvaló csodát. Magukban úgy döntöttek, hogy Jézus bűnös ember, és nem voltak hajlandók változtatni a véleményükön, bármi történt is. Ha elismerték volna, hogy Jézusnak van igaza, azt is be kellett volna ismerniük, hogy ők maguk képmutatók, hatalomvágyók, pénzsóvárgók. Nem akartak megváltozni. Ez a bűn. Ha Isten csodáit elutasítod, hogy megmaradhass a gonosz szokásaidban, bűnt követsz el. A bűn pedig elválaszt Istentől. Ez az elválasztás azt jelenti, hogy nem érted, nem hallod meg a szavát, süket és vak leszel mindenre, amit Isten tesz.

A farizeusok testi szemeikkel láttak ugyan, mégis vakok voltak. Nem látták meg Jézusban az Isten Fiát. Nem hitték el a csodáit sem. Miközben az írástudók kérdezgették, az ember, aki visszakapta a szeme világát, egyre bátrabb lett. Mindig biztosabb lett abban, hogy Jézusnak van igaza. Meg is mondta a farizeusoknak.

Ez a különös, hogy ti nem tudjátok, honnan való, pedig az én szemeimet megnyitotta! Mindannyian tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, csak azt, aki Isten akaratát cselekszi. Eddig még soha nem hallottunk olyat, hogy valaki meg tudta volna nyitni egy vakon született szemét! A názáreti Jézus pedig megtette. Ha nem lenne Istentől való, nem tehette volna meg!

Ez már több volt a soknál! A farizeusok haragra gerjedtek:
Te mindenestől bűnös ember, hogy mersz minket tanítani? A mai naptól fogva nem teheted be a lábad a Templomba! Kizártunk a gyülekezetből!

Jézus nem zárta ki a meggyógyított vakot.

Jézus megtudta, hogy azt, Akit ő meggyógyított, kizárták a gyülekezetből. Megkereste. Megállt mellette. Megkérdezte tőle:
Hiszel te az Emberfiában?

A férfi csodálkozott.
Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

Jézus szelíden válaszolt.
Láttad is őt, és aki veled beszél, az az!

A látó most már tudta, hogy Jézus gyógyította meg. Talán a hangjáról ismerte meg, talán már valaki távolról megmutatta neki.
Hiszek, Uram! – kiáltotta, és Jézus lábai elé borult. Többé nem volt egyedül. Vele volt a „világ Világossága.”

Úgy gondolom, ez a férfi ettől a naptól kezdve nem távozott el Jézus mellől. Ott volt a hetven tanítvány között, akiket Jézus kiküldött a falvakba, városokba, hogy hirdessék:
Eljött Isten országa!

Ő pedig boldogan tette hozzá:
Az én szemeimet is Ő nyitotta meg!

Megfigyelted-e a szentjánosbogár-bizonyságtételeket ebben a történetben?
Jézus ezzel az emberrel valami nagyon jót tett, ő pedig nem felejtette el. Elmondta mindenkinek, mit tett vele Jézus. Amikor szidták érte, akkor is kitartott amellett, amit megtapasztalt. Amikor visszakapta a látását Jézustól, még csak azt hitte Róla, hogy egy gyógyító, egy próféta. Jézus pedig bemutatkozott neki, mint Isten Fia, Messiás, az örök élet Ura. Végy példát a vakon született férfiról! Mindig tedd meg, amit Jézus mond! Bátran mondd el másoknak, amit Jézus tett veled!

És akkor most játssz velünk a bibliai történet kapcsán! 



oldal | by Dr. Radut