Skip to Content

A változást maga Isten hozza létre!

Ahogy körülöttünk felnövekszik a következő generáció, napról-napra, formálódik országunk jövője. Sokan a napi gondokkal vannak elfoglalva, és nem fordítanak időt és figyelmet pont azokra, „akikért hordják” e gondokat. S a gyerekek magukra maradnak. (Mennyien csak így nevezik őket: „rosszak” vagy: „kibírhatatlanok és neveletlenek”…)

Palánta gyermek-lélek-mentőink sok, a magányosság útján járó, kisebb és nagyobb gyermekkel találkoznak, napról-napra. Legnagyobb kiváltságuk, hogy segítenek nekik az Áldó és Örökkévaló Istennel találkozni, aki SOHA NEM HAGYJA EL ŐKET.

Ez az Örökkévaló és szerető Isten megtanítja a gyermekeket arra, hogy mi helyes és mi nem – s mit hogy helyes megoldani, és hogy nem.

Mariann meséli:
Egy bizonyság a legutóbbi Bibliaóráról, ahol négy csodálatos tizenéves kisfiút kaptam az Úrtól, akikről hiszem, hogy Isten nagy szellemi harcosai lesznek. Csodálatos a növekedésük az Úrral, Isten kegyelméből.
Átismételtük az előző órát, amiben „a 10 leprás” volt a téma. Ahogy mentem végig a kérdéseken, megkérdeztem, hogy milyen „lepra” boríthatja el a mi szívünket, amikor nem figyelünk az Úrra.
Sorolták: „harag, csúnya beszéd, kiabálás... és a hazugság”.

Megkérdeztem Tőlük: „ha ezeket megteszed, pedig már az Úr Jézusé vagy, (hívő fiatalember), mi a teendőd?” (Tudták a helyes választ! )

„Megvallom az Úrnak, hogy ez bűn. Egyet értek Istennel, és a bukásomra elfogadom az irgalmat és a kegyelmet, Jézus Krisztus vére miatt. Így áll helyre újra a kapcsolatom az Úrral.”
Tovább kérdeztem őket: „és még kitől kell bocsánatot kérni ezután?” A válasz ismét helyes: „...attól, akit megbántottunk...”

Erre megszólal az egyik fiú: „Mariann néni! Én éppen most hazudtam a tanárnőnek, mert azt mondtam, hogy a kész a leckém, hogy feljöhessek a Bibliaórára, pedig még nem készítettem el az összes feladatomat.”

(Mit mondanál? … ) Így válaszoltam: „Rendben, akkor kérj majd bocsánatot a tanárnődtől.”
Mit mond erre a kisfiú? „Mariann néni! Én most szeretnék lemenni, és most azonnal bocsánatot kérni!”

(Szívemben hatalmas öröm – Uram, Te magad végzed odabent a munkát! Köszönöm.) A válaszom ennyi volt: „Helyes, menj bátran.”
S közben azon gondolkoztam, hogy mit szólhat majd ez a tanárnő, aki múltkor így nyilatkozott pont erről a kisfiúról:

„ez a legrosszabb valamennyi között…” és: „semmi esély nincs arra, hogy megváltozzon!”.

Milyen jó, hogy a változást maga Isten hozza létre!



oldal | by Dr. Radut