Skip to Content

Amikor mások mondják rólunk

Ez a levél önmagáért beszél:

Kedves Gyuri!
Sokszor nem is gondolok bele, hogy mindazokkal, amiket én élek át, másokat is bátoríthatok, vagyis mindezeket Isten azért adja, hogy én is bátorítsak másokat.

Az egyik iskolában, ahová palántás gyermektanító-társam rendszeresen jár, a 2011/12-es tanév, mintha nehezebben indult volna… mindenféle atrocitások az igazgató részéről, az ottani történelmi egyház képviselőjétől (akikkel amúgy jó kapcsolatban vagyunk), egyszóval semmi sem ment könnyen (már-már az ottani csoportok elhagyása is megfordult palántás munkatársam fejében.)

Ezek után hívtak meg bennünket egy drogprevenciós előadásra, amit „persze”, hogy elfogadtunk, elvégre minket a gyermekek sorsa foglalkoztat.
Amikor igent mondtunk, a Szervező nevében még felhívtak, hogy „valahogy jó lenne a vallásos témákat, a térítést, stb. hanyagolnunk” mert az igazgató nem szereti az „ilyesmiket”, és már volt ebből „affér” – bár tudják, hogy mi misszionáriusként dolgozunk… (Amikor valaki a Palántásokat hívja, az tudja, hogy ott LESZ evangélium – természetesen szeretettel és bölcsen. ? )

Végül megtartottuk az előadásokat. Az evangélium nem hiányzott. Közben – szokásunkhoz híven, a sziporkázáson túl – írásos visszajelzést is kérünk a diákoktól. Az eredmény magáért beszélt: amit csináltunk – jól sikerült!

De ami számomra még többet, az ez után következett.
Valahogy mi kerültünk az igazgató asztaltársaságába, és nyíltan beszéltünk a hitünkről, Jézusról, a gyerekekről, az új helyzetekről (persze mindezekről a magunk stílusában). A délutáni órákban felhívott a Szervező, aki elmondta, hogy az iskola légköre „megváltozott”… Idézem:
Olyan kolléga is gratulált, aki eddig nem is társalkodott velem, a tanárok délutánra is frissek voltak, (bár a sok program miatt ez tényleg csoda), a diákok visszajöttek a délutáni programokra, az igazgató visszavár a suliba. A diákok az írásos visszajelzéseken a mi nevünket 5-el osztályozták!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK.
Az igazgató szó szerint ez mondta: „Végre láttam olyan hús-vér keresztényeket, akik nem elvontak, hanem igazán hívők.”

Hát ez az öröm van most bennünk! Ugye tudsz velünk örülni? Krisztus illata vagyunk – jaj de jó, amikor ezt mások mondják rólunk!



hir | by Dr. Radut