Beszámolók

Húsvét és Karácsony előtti három hétben elindulnak országszerte a bábcsoportok. Több ezer foglalkoztató füzetet és Cd-ot osztanak ki  ilyenkor a gyerekeknek. Sokan dicsérik az előadást, sőt a felszerelést is:

"Az újabb iskolákban most látták először a falusi hátteret. Osztatlan siker volt, még fel se ment a báb, már hangosan gyönyörködtek, mutogatták egymásnak a tárgyakat, kerítést, csirkéket. Újra és újra megbizonyosodtunk arról, hogy a munkánk nem hiábavaló az Úrban."

Egy karácsonyi bábelőadás hangulatát mutatja be az alábbi rövid, zenés videó.

A bábcsoportok beszámolói olvashatóak itt egy-egy bábidőszakból. Dicsőség és hála az Úrnak a győzelmekért!

2015 húsvét - beszámoló első bábidőszakunkról (Nyugat-Magyarország)

Nekünk ez volt az első bábos időszakunk, és nagyon vártuk. Évek óta terveztük, hogy mi is bekapcsolódunk ebbe a szolgálatba, de olyan sok szolgálati területen vagyunk jelen egyébként is, hogy nem volt rá sem ember, sem anyagi forrás. Aztán most végre összejött a pénz, meg tudtuk venni a felszerelést, és végtelenül hálásak voltunk az Úrnak. Mindebben az volt még csodálatos, hogy az eddig működő győri bábcsoport átmenetileg szünetel, és nem volt helyettük senki a megyénkben. Így lényegében nemcsak a mi szívünk vágyát adta meg az Úr, hanem pont akkor, amikor a legnagyobb szükség volt erre itt a mi vidékünkön.

A férjemmel még négy jelentkezőt tudtunk a bábmisszióba bekapcsolni, két egyetemistát, egy egyetemi tanárnőt és még egy fiatal lányt, aki már dolgozik. Így vagyunk hatan, ami elég jónak hangzik.
A munkahelyek, tanulmányok, egyéb szolgálatok miatt azonban úgy nézett ki, hogy nem tudunk összehozni előadást, mert nem leszünk egy nap sem elegen... Mivel férjemmel mi vezetjük az egyházunkban a gyerek- és ifjúsági szolgálatot, a férjem munkahelyi szabadságának nagy része alapból a gyülekezeti programokra van betervezve januárban, és pár nap marad családi célra. A többi dolgozóval hasonló volt a helyzet, és amikor el tudtak az egyetemistáink szabadulni az egyetemről, az is különböző időpontokra esett.

Végül újra átgondoltunk mindent. A bábdarabot megnézve összeírtuk, hogy melyik szerepek ütik egymást, így kialakult, hogy ha négy emberünk van összesen, akkor kinek mit kell vállalni. Ezek után négy előadást tudtunk bevállalni úgy, hogy az előadásokon más-más felállásban báboztunk, mert a két bábdarab között embert kellett cserélnünk Győrben. Egyikük kiszállt, a másikat felvettük és mentünk tovább. Volt olyan bábosunk, akinek összesen négy szerepet kellett játszania végül, mert így tudtuk csak összehangolni a dolgokat. De hála az Úrnak, minden sikerült. Az egyik napon ráadásul nem négyen voltunk, hanem öten, így ott én tudtam fényképezni és figyelni a közönséget az előadás közben, hiszen csak az összefoglaló üzenetet kellett elmondanom.

A próbák sem a "mintaterv" szerint zajlottak, négyszer tudtunk próbálni, de azokon sem volt ott mindenki egyszerre. Ezeken az alkalmakon este tízig, tizenegyig a mi nappalinkban állt a paraván, két gyermekünk a szomszéd szobában aludt, miközben mi próbáltunk. Előtte ott ültek a kanapén, tányérjukon a vacsorával, és buzgón jelezték, ha feljebb kellett emelni a bábot vagy más korrekcióra volt szükség. Kislányunk utána még hetekig idézett hosszú részeket a bábdarabból, olyan beleéléssel, hogy öröm volt hallgatni. A bábosoknak lefénymásoltuk a szövegkönyvet, mindenki gyakorolt otthon, kész koncepciók születtek, hogy a háttérváltásoknál, árnyjelenetnél is minden szervezetten és profin tudjon menni ilyen változó szereposztás mellett is. És valóban jól is sikerült minden előadás, nem lehetett volna megmondani, hogy mennyire kevés időnk és emberünk volt erre.

Nagyon hálásak voltunk az Úrnak, és nagyon boldoggá tett mindannyiunkat ez a szolgálat. Ami talán az egyik legmeglepőbb volt számunkra, hogy a négy iskolában nagyon nyitottan fogadtak minket, nagy szabadságot éreztünk az üzenet átadására. Egyáltalán nem találkoztunk azzal, hogy "most már lement a műsor, a többi nem olyan fontos".
Azon a helyen, ahol a legkevesebb gyerek volt, kis falusi iskolában, még kis adományt is adtak az üzemanyagunkhoz, amiről elmondta az azt átadó intézményvezető, hogy a pedagógusok adták össze. Ez is nagyon megható volt számunkra és biztosak voltunk abban, hogy ezt a hozzáállást nagyon meg fogja náluk áldani az Úr. Itt, ebben az iskolában külön öröm volt minden pillanat. Az igazgatónő a bevezetőjében azzal kezdte, hogy bizony sokan nem tudják, de a húsvét a legnagyobb ünnepünk, és nagyon örülnek nekünk. Később elmondta, hogy korábban más vezetés volt az iskola fölé rendelve, nem lehetett ilyen irányban nyitni, de most már más a helyzet. Visszavárnak minket, bár ezt a többi helyen is ugyanúgy elmondták. Volt, ahol javasolták, hogy keressük meg őket később olyan ügyben is, hogy a falunapra megpróbálnák beszervezni a bábelőadásunkat. Természetesen ennek is nagyon-nagyon örültünk.
A pedagógusok is nagyon pozitívan fogadták mind a bábdarabokat, mind az üzenetet és az ajándékot. Volt, aki úgy fogalmazott: "szerettük volna még tovább nézni, jobb volt, mint a bábszínház".
A gyerekek nagyon beleélték magukat a darabba, igazán aktívak voltak a visszakérdezésnél is, és hatalmas öröm volt hallani az izgatottságukat, boldogságukat a paraván mögött térdelve.

Egyelőre még nem biztos, hogy most gyereknap környékén el tudunk menni a húsvétkor kimaradt iskolákba, mert még nem állt össze a csapat, nincs elég ember, akit egy-egy napra mozgósítani tudnánk. De nem mondtunk le róla, még sikerülhet. (A beszámoló megírása biztossá vált, hogy összeállt a csapat, lehetségessé vált a gyermeknapi szolgálat. - a szerk.)

Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak, hogy mindezt lehetővé tette, és a Palánta munkatársainak, hogy ilyen tiszta hozzáállással tudják ezt a szolgálatot vezetni, koordinálni. Nekem mindig csodálatos volt belegondolni abba, hogy ami itt zajlik, az mennyire nagyszerű. Amikor valaki kap egy kijelentést, kincset Istentől (jelen esetben egy bábdarab üzenetének formájában), akkor nem megtartani akarja azt, hanem sokakkal megosztani, hogy minél többen részesülhessenek benne. Így kell ennek igazából működnie, így tud áldott lenni, így ér el mindazokhoz, akik miatt az Úr küldte. És mivel ilyen formában zajlik ez, egészen biztosak vagyunk abban, hogy mindig is áldott, gyümölcsöző és növekvő lesz ez a szolgálat. Tiszta, odaszánt és csodálatos ez a misszió, nagyon boldogok vagyunk, hogy végre mi is bekapcsolódhattunk mindebbe.

...Köszönjük, hogy mindez lehetséges, nagyon hálásak vagyunk, és az Úr bőséges áldását kérjük mindazokra, akik a Palánta szolgálatát bármilyen módon segítik, részt vesznek benne.

2015 húsvét - bizonyságaink a bábidőszakról (Fejér megye)

15 intézményben jártunk
796 km-t tettünk meg
1465-en hallották az evangéliumot a bábelőadásokon keresztül
1094 gyermek ajándékot osztottunk ki
125 pedagógusnak adtunk ajándékot

A bábdarabhoz az üzenet megerősítéseként egy barikás kerettörténetet szokott az Úr mutatni nekünk. Most valahogy semmi nem jutott eszünkbe, fogtuk a fejünket, mint Micimackó, hogy – Gondolj, gondolj!
Tudtuk, hogy emberi erőlködésből nem megy, átengedtük az Úrnak, vártunk és tudtuk, hogy a maga idejében meg lesz.
Egyik nap a férjemmel álltunk egy gyorsétterem pénztárjánál, amikor egyszer csak megjött. -Hú, mondtam a férjemnek, írnom kell, mert jön a bari!(Egyenesen a Mennyből!!!!)
Csak írtam, írtam, 30 km-re voltunk az otthonunktól, mire hazaértünk, 90 %-ban meg lett a szöveg. A többit a testvérekkel együtt megírtuk.
Csodálatos az Úr, mert pont annyi lett mindenből, ami a gyermekek és a pedagógusok számára befogadható, ugyanakkor elhangzik az evangélium, de nem erőltetett formában. Sok humort rakott bele az Úr, és hiszem, hogy a humor beépíti a lényeget.
MAGUNKTÓL SOHA NEM TUDTUNK VOLNA ILYEN SZÖVEGET ÍRNI!
Jézus él!

Első helyszínünkre elfelejtettük elvinni a térdelő szivacsot. A bábelőadás előtt eldőlt az egyik reflektor, kiégett az izzója. Gyula bácsi, technikusunk, nem szokta a szerelős dobozát mindig magánál tartani, de előző nap úgy érezte, hogy be kell tennie. Kedves férjem szerzett izzót, hozott térdelőszivacsot, Gyula bácsi meg tudta szerelni a reflektort. Mivel 5 km-re volt ez az otthonunktól, nagyon hálásak voltunk az Úrnak, hogy így megoldotta ezeket a problémákat. Az árnyjátek alatt mégis villogni kezdett a reflektor pont akkor, amikor Jézus imádkozik a kereszten.
A nyuszkónak beöltözött testvérünk kint ül a gyerekekkel a bábelőadás alatt. Így hallja, látja a gyerekek reakcióit.Az árnyjáték alatt, amikor Jézus imádkozik a Gecsemáné kertben, az egyik gyermek izgatottan mondta: Meg fog halni!
Utána a nyuszkó átbeszéli a bábelőadást a gyerekekkel, itt modta az egyik aranyos kisgyermek, hogy az a fehér valami ( Ordas Olga) becsapta a rókát!:)
Teli torokból énekelték, hogy FELTÁMADT!
Jó volt hallani!
Visszavárnak
...
Egy másik előadás előtt a kislány bábon lecseréltük a hajat és egy parókát raktunk rá. ( előzetesen bemutattuk Nektek ) Fekete loboncos haja lett. Tetszett is, meg nem is a csapatnak, de tudtuk, hogy az Úr valamiért ezt a fekete hajat szeretné a bábra. (volt más színű parókánk is) Itt most voltunk először, az intézmény kérte a bábelőadást a központból. Még meg sem jöttek a gyerekek, de tele voltunk örömmel és várakozással. Amikor megláttuk a gyermekeket, akkor jöttünk rá, hogy miért lett fekete hajú a kislány. 98%-ban aranyos tekintetű roma kisgyermekek voltak jelen. Tele hosszú fekete hajú kislánnyal. A tanító néni elmondta az előadás után, hogy 90%-ban halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek járnak az iskolába. Kihangsúlyozta, hogy milyen fontos számukra az üzenet és reméli, hogy változást hoz az életükbe. Most már azt is tudtuk, hogy mi volt az öröm és a várakozás a szívünkben. Isten akaratának megcselekvése. Mindenhol jó a gyermekek és a pedagógusok felé szolgálni, de ahol ilyen nagy a szükség, érezhető az Úr Jézus lelkeket gyógyító kegyelme.
Megköszöntük az Úrnak a lehetőséget, hogy ott lehettünk.
Visszavárnak

Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek Gyula bácsi technikusunk gondolatát. Kérdeztem, hogy van-e valami a szívében a bábozással kapcsolatban:
A mostani bábidőszakban több olyan településen is jártunk, ahol nagy volt a szegénység. Roma és nem roma gyermekeken egyaránt látszódott a nélkülözés.
Mivel mi a jövőre vetünk, most még nem látjuk a munkánk eredményét. De Gyula bácsi szerint ( mindannyiunk szerint) ha felnő ez a nemzedék és ezekben a falvakban 1-2 gyermek Istenhez fordul, megváltozik az élete, az egész falura kiterjedő változást tud előidézni. Reménységük lesz és ez a szociális életükre is kihat! Amikor ezt elmondta Gyula bácsi, nagyon meghatódtam és felbuzdult a hála a szívemben, hogy ezt a munkát végezhetjük Veletek együtt!
...
Az egyik bábosunknak az egyik előadás előtt már nagyon fájt az oldala, de az Úr csodája, hogy amikor bábozott, mindig elmúlt.Ahogy lejött a bábbal, újra fájt neki.Előadás után már annyira görcsölt, hogy gyorsan el kellett vinni orvoshoz, ahol vénásan kapott fájdalomcsillapítót, mert kiderült, hogy vesegörcse van. Itt 8-kor kezdtünk, a következő előadás 11-kor lett volna, amire biztosan nem értünk volna oda.
DE!
Előző nap felhívott a következő helyszín igazgató nője, hogy mi lenne, ha 11:40-kor kezdenénk. Ez az Úr gondviselése! Csoda, hogy az orvos engedte, hogy a testvérnőnk bábozzon és 11:15-re már ott voltunk az intézményben, 11:40-kor pontosan tudtunk kezdeni. Az egész bábidőszakot (még 5 napot mentünk 6 helyszínnel) végig tudta csinálni. Fájdogált neki, de folyamatosan imádkoztunk érte és rendszeresen szednie kellett fájdalomcsillapítót.
Hiszem, hogy aznap a közbenjáró ima ereje győzött. Azonnal szóltunk a pásztorunknak, igy ő is, és általa többen is imádkoztak érte.
Az UH vizsgálat nem mutatott ki látható méretű vesekövet, de azt megállapította az orvos, hogy egy pici kövecske elindult kifelé. A bábidőszak végén a kövecske gond nélkül távozott a testéből. Dicsőség az Úrnak!

... Az egyik bábos testvérünk 3 műszakban dolgozik és pont a bábozás hetében lett volna éjszakás. Nem tudta elcserélni a műszakot, így szabadságot vett ki arra a hétre. Modtuk is neki, hogy milyen nagy áldozat ez a részéről.
Most kapta meg a fizetését, ami 10000.- Ft-tal több lett annak ellenére, hogy 1 hétig szabadságon volt! Ő sem érti, hogyan történhetett.
Ilyen a mi Urunk!

Nagyon csodálatos az Urat szolgálni. De van valami plusz csoda, amit az Úr a testvéri közösség által végez bennünk. Mivel sokat vagyunk együtt, még mélyebben megismerjük egymást. Látjuk egymás problémáit, így tudjuk egymás terheit hordozni. Felfedezzük az egymásban rejlő kincseket. Jó látni, hogy ami az egyikőnkben nincs meg, ott van a másik testvérben, és igy lesz teljes az egész. Ugyanakkor a csapatmunkában az a legjobb, hogy egymás nélkül nem tudnánk megcsinálni.

Egy nagyszerű gyülekezet nagyszerű pásztori vezetéssel áll mellettünk szellemi befedezettséggel, anyagi támogatással, imatámogatókkal, technikusi segítséggel, kamerással, fotóssal. Volt, aki a csomagolásban segített, volt, aki CD-t, DVD-t írt.
Volt, aki elhozta az ajándékokat. Férjeink támogatnak bennünket, amiért nagyon hálás vagyok. Kirendelte az Úr a gyerekvigyázókat.
Ami pedig a legfontosabb, hogy megáldott minket minden erővel!
Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy szolgálhatjuk Őt, hogy felszínre hozta a bennünk rejlő ajándékokat, és használja az Ő céljaira, ami a megmentés, helyreállítás!

Isten áldjon Titeket!

2015 húsvét - bábmissziós élményeink (Kelet-Magyarország)

Istennek hála, kaptunk támogatást, amit a felszerelésünk felújítására tudtunk fordítani, köztük a hangtechnikát is sikerült lecserélnünk. Olyan jó volt tapasztalni ebben is, hogy Isten megsegített bennünket, az eredeti ártól kedvezményesebben tudtuk megvenni, mivel nem érkezett meg időre, amit korábban rendeltünk, és így kárpótlásul egy jobbat vehettünk meg kedvezményesen. És nagyon bevált. Amit eredetileg kinéztünk, valószínűleg nem lett volna ilyen jó, ezt az ára miatt nem vállaltuk be, de Isten lehetővé tette, hogy mégis ezt kaphassuk meg :) Nagy áldás, mert sokszor vagyunk olyan helyen, ahol nem olyan jó az akusztika (főleg a tornatermekben), és ott fontos, hogy amennyire lehet, érthető maradjon az előadás, és átmehessen az üzenet.

Nagy öröm, hogy már sokadszorra lehetővé vált, hogy vihettünk ajándékokat a gyerekeknek. Olyan nagy kincs ez, hogy sok olyan helyre is eljuthat ezáltal az örömüzenet, ahová másképp nem tudna. Jó látni a gyerekek lelkesedését, ahogy örömmel fogadják az ajándékot. Ugyanakkkor szívszorító volt látni azokat, akik várnák az ajándékot, de nem kaphatják meg. Az egyik körzetben a központi vezetés nem engedélyezi semmiféle nyomtatott anyag kiosztását az iskolákban. Olyan nehéz volt a szívem, mikor mentünk az egyik ilyen iskolába, a kocsinkban ott voltak az ajándékok, tudtuk volna osztani, de nem tehettük. Az előadás előtt odajött hozzánk pár gyerek, és kérdezték, hogy fognak-e kapni CD-t/újságot. Hiába volt elég a kocsinkban, jutott volna mindenkinek, sajnos azt kellett mondanom, hogy nem, mivel nem engedélyezték. De hálás vagyok, hogy a legtöbb helyen viszont oszthattunk! Ugyanakkor most szembesültünk először olyan helyzettel is, amikor az utolsó pillanatban derült ki, hogy az előre megbeszélt előadást sem tarthatjuk meg, nem adták meg az engedélyt rá.

... Az első két nap én mentem a csapattal. Magnóról szoktuk lejátszani a hanganyagot, de én mindig fel szoktam másolni a telefonomra is a darabot, hogy fel legyünk készülve, ha bármikor meghibásodna a magnó, legyen mihez nyúlnunk. És erre biztattam a többi csapattagot is, hogy másolják fel a telefonjukra. Aztán a harmadik napon én már dolgozni mentem, nem tudtam menni bábozni. Aznap délutánra két előadás volt betervezve. Reggel, ahogy mentem munkába, hiszem, hogy Isten nem hagyott nyugodni, hogy mindenképp beszéljek legalább az egyik csapattaggal, hogy ha még nem másolta volna rá a telefonra a hanganyagot, mindenképp tegye már meg. Írtam neki egy emailt, amiben elküldtem a linket is, ahonnan letöltheti, de biztos ami biztos, fel is hívtam, hogy szóban is megerősítsem. Utólag mondta el, hogy megpróbálta lementeni, de elsőre nem jött össze neki, aztán hagyni akarta az egészet, gondolta, ha az előző napokon ment szépen az előadás, ezután is fog, de csak nem volt békessége, amíg valahogy fel nem másolta. Az első előadás szépen lement, működött jól a magnó, a második előadáson viszont teljesen megadta magát a magnó, semmit nem lehetett lejátszani már rajta. Kiderült, hogy csak annak a csapattagnak volt meg a hanganyag a telefonon, akivel délelőtt beszéltem. Hála Istennek, neki viszont megvolt, így gond nélkül lemehetett a második előadás is. Olyan nagyszerű volt átélni, hogy Isten harcol értünk. Én magam sajnos nagyon feledékeny vagyok, akkor mégis, hiszem, hogy Isten figyelmeztetett, és emlékeztetett, hogy kérdezzek rá előtte, hogy felmásolták-e a telefonra. Nem volt véletlen.

Egy másik alkalommal a kocsival kezdtek lenni problémák. K-n volt előadásunk, és utána indultunk hazafelé, amikor útközben elment a gyújtás, és leállt a kocsi. Utána már be se lehetett indítani, próbáltam többször is, aztán vártam, újra próbáltam, de nem ment. Imádkoztunk. Hívtunk segítségeket is, de valahogy nem nagyon sikerült senkit találni, aki segíteni tudott volna. Az egyik bábosunknak végül sikerült elérnie a férjét, aki el is indult Debrecenből, hogy haza vontasson minket. Aztán, mikor még Debrecen határánál járt, egyszer csak beindult a kocsi. Gond nélkül haza tudtunk menni vele, nem kellett vontatni. De mivel már előtte való nap is előfordult, hogy probléma volt az indulással, így tudtam, hogy muszáj lesz szerelőhöz vinni. És olyan csoda volt, hogy ez a testvér, aki kijött volna elénk, körbetelefonálta az ismerőseit, hogy találjon egy olyan autószerelőt, akinek van olyan készüléke, ami ehhez a típusú autóhoz való, és meg tudja mutatni, hogy mivel van gond. Fontos volt az is, hogy még aznap este meg tudja javítani, mivel másnap is mentünk volna már délelőtt bábozni. Talált is egy autószerelőt, elvittük hozzá a kocsit, a készüléke ki is mutatta, hogy mivel van gond, pont volt is neki olyan alkatrésze, amit még ott ki is cserélt, és utána nem is jött elő többet ez a hiba, végig tudtuk bábozni a kocsival az egész turnét. Dicsőség Istennek!

Megmaradt még bennem az egyik előadásról, mikor kezdtük bepakolni a felszerelést, egy kislány jött oda hozzánk, és elkezdte mondani, mennyire szereti az előadásokat, és számon is tartja őket, mondta, hogy ez lesz neki a negyedik előadás, amin részt vesz (most volt másodikos a kislány). Olyan jó volt látni, mennyire vágyott rá, hogy újra részt vehessen rajta.

Hálás vagyok, hogy annak ellenére, hogy nem jött össze az összes tervezett előadás - voltak, amiket lemondtak - mégis mintegy 3800 gyermeket és 380 pedagógust el tudtunk újra érni az örömhírrel, beszélhettünk Jézusról, hirdethettük az Ő kereszthalálát, és az Ő feltámadását. És átélhettük, hogy Isten eközben velünk volt, megsegített és épített minket! Dicsőség ezért Neki!

 

2015 húsvét - bábozásunk, élményeink (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Márk 10:14

Február 21-én Budapesten képviseltettük magunkat a Palánta Bábmisszió konferenciáján. A bábcsoportunkból többen is megjelentünk ezen az alkalmon. Régi és új bábosok egyaránt. Én már tíz éve tagja vagyok a bábcsoportunknak, és szinte minden bábdarabban vállaltam valamilyen szerepet. Viszont ez volt az első konferencia, amin részt vettem. Kíváncsian néztem a nap elé, vajon milyen pluszt adhat egy ilyen esemény?! Izgalmamat még az a tény is fokozta, hogy az egyik szervező, Lovas Kriszta felkért egy bizonyságtételre, ami a bábos időszakról szól.
Jól megszervezett napnak néztünk elébe. A nap folyamán megismertettek bennünket az új húsvéti bábdarab történetével, és megtanították az új kísérő éneket is. Erről az énekről biztosan állíthatom, hogy a gyerekek kedvenc éneke lesz. De számomra a nap legjelentősebb és emlékezetes eseménye a DICSŐITÉS volt. Soha még nem vettem részt ilyen eseményen. Élő zene gitárral, fuvolával, nagyon megható és felemelő érzés volt. Különböző felekezetűek voltunk, de egy szívvel és lélekkel tudtuk az Urat énekszóval dicsérni. Az arcokon boldogságot láttam, szinte sugároztak, vágytak az Úr közelségére. Számomra ismeretlen szövegű és dallamú énekek voltak, de projektor segítségével kivetítették a dalszöveget. Ennek köszönhetően már a második sortól tudtam velük énekelni. Lendületes, fülbemászó dallamok, amik teljesen feltöltötték a lelkemet. Olyan pluszt kaptam ezen az alkalmon, amit soha nem feledek el. Mindezt még fokozta az igehirdetés, ami még jobban fellelkesített, és rámutatott arra, hogy milyen fontos a missziói szolgálat. Nagyon nagy szükség van rá! Hiszen ebben az elferdült világban kell, hogy legyen egy kapaszkodójuk a gyerekeknek. Ami nem más, mint Isten és az ő kegyelme. Kell, hogy példát mutassunk nekik, és utat nyissunk Isten felé, hogy megismerhessék Isten szeretetét.
A bizonyságtételek alkalmával még jobban bebizonyosodott számomra, hogy milyen fontos ez a szolgálat. Bemutatkozott egy debreceni csoport, ahol a legfiatalabb bábos 13 éves volt, a többiek is 20 év alatti fiatalok, nagyon dicséretes a munkájuk. Remélem a mi gyermekeink is követni fogják a példájukat, és egyszer lelkes tagjai lesznek a bábcsoportnak.
A beszámolókat hallgatva rájöttem, hogy hasonló problémákkal küszködnek mint mi, de mindenkinek egyöntetűen fontos a misszió kérdése.
Bizonyságtételemben elmondtam, mit jelent nekem ez a szolgálat. S bár nehéz, olykor nagyon fárasztó és fájdalmas, mégis felemelő ez a szolgálat. Gondolok itt térdfájdalmakra a térdeléstől, kézzsibbadásra és nyakfájdalmakra a bábok tartásától, de nem adjuk fel. Hiszen a gyermekek csillogó tekintete, az ártatlan, szívből fakadó igaz kérdések, amiket feltesznek nekünk, a tiszta, teli torokból áradó énekhangok, a mosoly az arcukon feledtetnek minden fizikai fájdalmat.
Nagyon sok megerősítést kaptam azon a napon. Ki tudtam állni sok idegen ember elé beszélni, bizonyságot tenni, mert tudtam, hogy az Úrban testvérek vagyunk. A DICSŐITÉS alkalmával olyan lelkierőt kaptam, és az ott ülő emberek szeméből olyan biztató pillantásokat, hogy elmúlt minden lámpalázam, nem volt remegés, erős szívdobogás, ami ezzel jár. Jó volt mások előtt megnyílni és megosztani a gondolataimat. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az alkalomnak. Köszönöm Istennek a kegyelmet, köszönöm, hogy utat mutatott és azon vezet engem. Hálás vagyok a közösségért amelyben élhetek, a bábcsoportért, aminek én is aktív tagja lehetek.

„… aki másokat felüdít, maga is felüdül” Példabeszédek 11:25


Húsvéti ráhangolódás

Húsvét előtt két héttel újból elindult kis csapatunk bábmissziós útjára. Mindenhol nagy szeretettel és érdeklődő csillogó szemekkel vártak bennünket. A mostani bábdarab látványosabban próbálta elmagyarázni a Húsvét igazi üzenetét és lényegét.
Nekem mindig nagy feltöltődés ez a szolgálat. Mindig szívesen megyek, húzok kezemre bábokat, és keltem őket életre a bábparaván mögött.


Különleges izgalommal töltött el a legutolsó nap, amikor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltunk. Két és fél óra utazással a hátunk mögött végre odaértünk. Mint mindenhol, itt is nagy szeretettel vártak bennünket. Az egész napot a mátészalkai református általános iskolában töltöttük el.
1-4. osztályos gyermekeknek adtuk elő a bábdarabot, akik 200-an voltak a tornateremben. Ezen a napon, reggeltől délutánig a húsvét ünnepére készültek a gyerekek egy csendesnap keretében, erre hangolódtak rá a gyerekek.
A bábelőadás után a Tiszteletes asszony segítségével kiértékelték és megbeszélték osztályonként a bábdarab mondanivalóját. A legörömtelibb az volt nekik, amikor kipróbálhatták, hogy milyen egy bábot a kezükre húzni, hogyan lehet azt mozgatni a paraván mögött, és hogy hogyan lehet mellette elmesélni a mondanivalónkat a gyerekeknek.
Mi addig Ágival osztályokba voltunk beosztva, ahol a gyerekeknek aranymondásokat taníthattunk. Hogy hogyan? Papír szívecskékre igerészek voltak nyomtatva, egy olló és egy ragasztó segítségével egy fonálra ragasztva, megfelelően egymás után illesztve egy Bibliai üzenetet kaptunk, ami így hangzott: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16
Ági pedig a szomszédos teremben egy húsvéti makettet segített elkészíteni a gyerekeknek, ami közben Pintér Béla énekeket énekeltek, amit nagyon élveztek a gyerekek.


Hálás vagyok Istennek, hogy már 10. éve mehetek bábmissziózni, és ez által a hitem is épülhet, erősödhet.

 

Csatolmány: 

2015 húsvét - vidám hangvételű híradás a Dél-Dunántúlról

A beszámoló sajátos vonása, hogy a bábcsoportvezető a bábmissziós időszak minden estéjén frissen összefoglalta az aznap történeteket, és e-mailen el is küldte nekünk.

Március 23.
Nagy jókedvvel indultunk neki a szezon első napjának. Nem mondhatjuk, hogy kicsinyhitűek voltunk, az egyik reggeli imában elhangzott: "Ez legyen sokkal jobb bábidőszak, mint a tavaly Karácsonyi" (ami tudvalevőleg az eddigi legjobb volt :):):))

A csapat tagjai: Kaesz, Naomi, Judit, Attila

1. helyszín: Cs.
140 gyerek van lejelentve, és a legutolsó alkalma kivéve mindig nagyon hangosak is. Most "angyalok" :) Csendben figyelnek, visszakérdezésnél aktívak. Az énektanításnál azonban kicsit visszafogottak... Az óvónénik olyan szélesen mosolyognak, jólesik látni az örömüket. Van itt egy fiatalember, aki pedagógus asszisztensként dolgozik, mint Karácsonykor, most is kifejezi, hogy mennyire tetszett neki az előadás. ár pakolunk ki a kocsiba, amikor feltűnik két lány, ott sündörögnek körülöttünk. Végre összeszedik a bátorságukat, és kérnek Palánta Postát, és CD-t. Mint elmondják, ők már felsősök, nem jöhettek az előadásra, de szeretnék az ajándékot. Nem is az ajándékot, valami többet, az evangéliumot! Hát persze, hogy örömmel adtunk nekik PP-t, és CD-t. Az elmaradhatatlan kisegítő személyzet is megkapta az ajándékát. Különösen az óvónők köszönték meg nagyon az előadást.

2. helyszín: N. (messze Kaposvártól)
Új helyszín. Könnyen odatalálunk, de kiderül, hogy a másik utca felől van a bejárat :) OK, akkor is bemegyünk :) Pár perc alatt nyilvánvalóvá válik, hogy itt várnak bennünket, de nagyon! A portás segít bepakolni, az igazgatónő elénk siet. Helyet mutatnak nekünk, segítenek a technika összeállításában. Mint a mesében :)
Ezután derül ki számunkra, hogy speciális nevelési igényű, illetve fogyatékkal élő gyerekek járnak ebbe az iskolába. Hangos tetszésnyilvánítással, vagy hangutánzással megy végig a darab. Az árnyjelenet alatt azonban néma csendben figyelnek! Visszakérdezésnél aktívak, az énektanításnál kevésbé. De mit is várjunk? Itt még "vendégek " vagyunk, nem családtagok. Rövidesen kiderül, hogy az iskola családtagnak akar bennünket :) A pedagógusok sokan, és sokféle módon fejezik ki tetszésüket, többen kérnek Cd-t, és PP-t is. Az igazgatónő szeretettel invitál bennünket a Karácsonyi időszakban is. Már pakolunk, de az egyik tanárnő tele van kérdésekkel. Szeretne hívni bennünket nyárra, egy táborba bábozni. És csak kérdez, kérdez, és kérdez.... :)

3. helyszín: S.
Pár perces késéssel érkezünk (természetesen telefonáltunk erről). Kicsit sietősre kell fognunk az ebédeltetés miatt, így az énektanítást el kell hagyjuk. Két kislány tisztában van a Húsvét üzenetével. Mindenki nagyon kedves. Új helyszín volt.

Csaknem 30 km-t utazunk erdei utakon, mire a következő helyszínre érünk, I-be.. Ez is új helyszín.
Először egy kicsit morc bácsival találkoztam, de aztán a kapcsolattartó (igazgatóhelyettes? ) kezébe veszi a dolgokat, és személyesen kalauzol a tornacsarnokba. A gyerekek nagyon aranyosak (nem vagyok benne biztos, hogy volt e köztük nem roma). Nagyon figyelnek, aktívak. Az énektanítás akkora, de akkora sikerélmény számunkra, hogy ki sem tudom fejezni :) Mindegyik gyerek!!! megköszöni az ajándékot. Végül két tanárnő jön oda, érdeklődnek a szolgálatunkról, és teli vannak kérdésekkel. "Karácsonykor ki ne hagyjanak bennünket" -mondják búcsúzóul.

Nagyon szép nap volt! Hálásak vagyunk az Úrnak! Imádkozzunk a gyerekekért és a pedagógusokért, akik hallották az örömhírt!

Köszönjük az imáitokat!
Attila

Március 24., kedd

Sziasztok!

Tegnap nem írtam arról, hogy bizony a technika nem a legjobban működik. Ma is többször meg-megállt a lejátszó pár másodpercre. Szegény bábos mit tehet ilyenkor? Imádkozik, miközben fáradt kezét próbálja fenn tartani :)

J.
Mostantól az oviban bábozunk. Az iskolás fiúk feszegették a határaikat, a végén a tanárnő elnézést is kért a viselkedésük miatt. DE pont azért keresték a határokat, mert szeretnek bennünket, mert fontosak vagyunk nekik. Már messziről kiabálták a nevünket, ahogyan köszöntek nekünk! Fájó érdekesség, hogy a polcon felfedeztük a tavaly pedagógus ajándékként adott Egy guru halála című könyv több példányát.

M.
Csodakedves gyerekek és tanárok, mindenki bájosan mosolyog, aktívak a visszakérdezésnél, énektanításnál. Válaszaikból kitűnik, hogy értik a Húsvét üzenetét!

N.
Nagy szeretettel fogadnak bennünket itt is. A pontos beszélgetést sajnos nem tudom idézni, de az egyik tesó fültanúja volt annak, amikor az egyik kisgyerek az Óvónénitől egy nemcsak teológiailag helyes, hanem meglehetősen szeretetteljes választ kapott a kérdésére :)

Mára ennyi :)

Március 25., szerda
Sziasztok!

Ma S-on kezdtünk. Reggel két telefont is megeresztettünk, hogy tudjunk pontosan kezdeni. Évek óta először sikerült :)
A gyerekek rendkívül aranyosak, igen nagy igényük van ránk, nagyon nagyon szeretnek bennünket. Nevünkön szólítanak, és már szinte lehetetlen fejben tartani a nevüket, és a kéréseiket, de csak jönnek, és szeretnek :) A mai napot kivéve soha nem tudtunk pontosan kezdeni, mindig várni kell rájuk, nem ritkán egy órát. ....60 gyerek lett lejelentve, és több, mint százan voltak, a felnőttek pedig több, mint húszan!!! Tele volt a tornaterem! Talán még soha nem volt itt ennyi ember!

M.
A tagintézmény vezető nagyon kedvesen fogad, egy nagyon szép, modern iskolában vagyunk. A gyerekek figyelnek, jó válaszokat adnak. Az előadás végén talán senki nem tapsol jobban, mint a vezető :)Az énektanításba a tanárok is bekapcsolódnak. Egy kislány nem énekel csak, Nati. Ő az elején jelzi, hogy nem szeret énekelni. Ez az iskola is spec. iskola. Nati kemény vonásai mögött azonban ott az érdeklődés. Már mindenki kiment, mi pakolunk, ő visszasomfordál, és néz minket. A tekintetében néma kiáltás: Figyelj rám! Beszélgetni kezdtünk, elmondtam neki, hogy Jézus mennyire szereti, értékesnek tartja. Elmosolyodott. Ettől fogva mosolygott, és azt kereste, hogyan segíthet, nyitotta az ajtót, és csak mosolygott. Kérlek, imádkozzatok Natiért!
Szívesen várnak bennünket itt Karácsony előtt is.

B. -új helyszín
Sok mindent láttunk már, de ilyen lepukkant települést nem. Kerestük az iskolát, de nem találtuk. Bejártuk az egész falut, de nem leltük. Felhívtuk az iskolát. Egy hölggyel beszéltünk, akivel kapcsolatban az volt az érzésem, azt keresi, hogy hogyan ne tudjon segíteni.... De sikerült beszélni az igazgatóval, aki elmondta, hogy a településhez tartozó pusztán vagyunk, és elmondta, merre kell mennünk. Így késve, de megérkeztünk egy nagyon modern iskolába. Először kerestem a kilincset, de aztán a fotocellás ajtó kinyílt :) ....
A könyvtárban állítottuk fel a paravánt, gyorsan összejöttek a gyerekek is. Mindig érdekes látni, pontosabban hallani, hogy egy új helyen a gyerekek hogyan fogadnak egy bábot. Hangos, harsogó nevetést váltott ki Valér, Kotkoda, vagy Fanni színre lépése. Kicsit zajosak voltak végig, de jól tudtunk együttműködni. Ide is szeretettel várnak bennünket a következő időszakban.

Holnap Naomit Noncsi váltja, de ma kiderült, hogy pénteken nem tud jönni Noncsi, mert dolgoznia kell. Kíváncsian várom, Isten mit hoz ki ebből.....
Nagyon jó volt a csapat egysége, együttműködése. Igazán Istentől kapott ajándékok vagyunk egymás számára :)

A technika ma csak egyszer viccelt meg bennünket, de akkor mind a négyen fenn voltunk. Kisebb gondok a fodorokkal, szóval a kerítés néha beleakadt a fodrokba, de kezeltük a helyzetet. Az egyik helyszínen olyan kicsi helyünk volt, hogy az árnyjelenet alatt Olga botja a hasamat nyomta, de még ezt is túléltem :)

Köszönjük az imákat!

Március 26., csütörtök
Sziasztok!

Kelnek a kiscsibék. A keltetőgép elromlott, de azért kelnek, meg a kotló alatt is. A kotló kottyog, a gép berreg. Van az igazi hang, és van a mű hang. A mű nem tudja pótolni az igazit. A kotló alól kiszedtem a csibéket, és raktam alá még tojást a gépből. Nem volt alatta csibe, csak tojás, de kottyogott. Kottyog a tojásnak? És ekkor bevillant. Kottyog a tojásnak, mert a kottyogást nem lehet elég korán kezdeni! Mi is ezért megyünk, hogy "kottyogjunk" a gyerekeknek! A géphang mellett hallhassák meg az igazit! Ez a mi elhívásunk!
( A kotló megkapta az összes csirkét, köszöni jól van, és bír velük. Kottyog nekik, azok meg figyelnek rá.)

N.
A gyerekek már messziről üdvözölnek, elmondják, hogy honnét ismernek minket. Az egyik kisfiú, Lajos elkezdi énekelni az Újra itt a szép Karácsony című éneket :)
Aktívak, aranyosak, örülnek nekünk.

Jó is, hogy vannak új helyszínek, így nem lehetünk megszokottak:) Tényleg nem tudok mást írni N-ról, semmi extra történet :) Azt azért még hozzáteszem, hogy ma több, mint 200 km-t autóztunk. Imádkozhatnátok egy Tolna megyei bábcsoportért (meg legalább még egy somogyiért is...)

Gy.
Olyan utakon mentünk, hogy a szendvicsem csaknem kikívánkozott belőlem... A tolnai dombok között olyan kacskaringós szerpentinek vannak, hogy az Alpokban is megirigyelhetnék :) Látszott, hogy késni fogunk. A kapcsolattartó mobilszámát hívogattam, de hiába. (Vonalas számom nem volt). Mikor már ott kellett volna lennünk akkor felhívtak, így tudták meg, hogy késünk. Mire odaértünk, határozottan morcosak voltak, az iskolások ki is mentek... Villámgyorsan összeraktuk a paravánt, és bájos mosollyal megkérdeztük, hogy várjuk e az iskolásokat is. Amíg a vezető óvónő kiment szólni nekik, a tőlünk telhető kedvességgel elkezdtünk kapcsolatot építeni az ovisokkal, és ez nagy hatással volt az óvónőkre is. Közben visszajöttek az iskolások, és elkezdhettük az előadást. Az énektanítás alatt a legmorcosabb tanár néni arcára is mosolyt csaltunk, láthatóan megenyhült a hangulat. Olyannyira meg voltak velünk elégedve, hogy mindannyian kaptunk egy tábla Milka csokit (Pontosabban nekem adták a 4 tábla csokit, gondolom ez nekem járt volna, de vagyok olyan jófej, hogy megosztottam a csapattal ) Itt is nagyon várnak bennünket Karácsonykor is. (Emlékeztetőül: Tavaly Karácsony előtt Sz-on látta a vezető óvónő a bábelőadást, és már akkor szerette volna, ha megyünk hozzájuk. Akkor végképp nem tudtuk bevállalni, de most itt voltunk.)

T-re csak úgy tudtunk eljutni, ha visszamentünk a Vidámparki hullámvasúhoz hasonlatos úton. Túléltük. A könyvtáros néni tavaly az unokájánál volt látogatóban, és holnap is oda készül, ezért nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. A gyerekeknél meg azt érezhettük, hogy bár nagyon jók az új helyszínek, azért a régi jól bevált iskoláknak is megvan a varázsa :)
Nagyon élveztem, hogy gyakorlatilag a gyerekekkel mondattam el azokat a dolgokat, amiket én szoktam mondani előadás előtt :) Itt végre volt elég helyem az árnyjelenet alatt, először ebben a szezonban :)
Indultunk haza, az iskolától egy nagyon rövid, de nagyon meredek lejtő vezetett lefelé. Judit kicsit a szélén ment, így az autó egyik kereke a levegőbe került, és kis híján felborultunk. Noncsi és én villámgyorsan kiugrottunk az autóból, és igyekeztünk megtartani (Noncsi valamikor erőemelő világbajnok volt ifi korosztályban ). Szóval segítettünk Isten angyalainak megtartani az autót, Judit pedig erősen kormányozott, így ezt is megúsztuk!!!! Dicsőség Istennek!
Hivatalosan ez volt az utolsó bábos napom. Stílszerűen így búcsúzom : Pá, pá, mindenkinek pá!

Holnap még beugrom kacsának, de szigorúan csak helyettesítek, és a csapatvezető :Moncsi.

Még egy gondolat: Nagyon jó időszak, nagyon jó a csapat, látszik, hogy "beérik" a munkánk!

 

 

Feltámadt, igen, feltámadt!

A húsvéti bábozás harmadik előadására, G. falura vidáman ment a kis csapatunk, az Önkormányzat mikrobuszával. Szép tavasz van. Érdekes volt, hogy csaknem a gólyákkal együtt érkeztünk meg ebbe az eldugott faluba. Szinte minden oszlopon van gólyafészek, s láttuk, amint meleg tavaszi napfényben nagy és szorgalmas munkával folyt a tatarozás. Nem először jöttünk G.-re, hiszen karácsonykor már jártunk itt. Már akkor észrevettük, hogy a szegényesen öltözött gyerekek nagy része viselkedési zavarokkal küszködik, és szellemi képességük is átlag alatti szegénykéknek. Nem csoda ez, hiszen ebben a térségben a legnagyobb a munkanélküliség, a kilátástalanság, a reménytelenség, s ennek következtében az alkoholizmus is. Ez látszik ezeken a kisgyerekeken, így fogannak, s ebből kifolyólag eleve hátránnyal indulnak, amit aztán egész életük során éreznek, mert alig lehet ezt a hátrányt ledolgozni.

A kisfiúk, kislányok a kopár iskolaudvaron szaladgáltak, s mikor meglátták a mikrobuszt, máris nyitották a kaput, és a legnagyobb meglepetésünkre kórusban skandálták: "Pa-lán-ta! Pa-lán-ta!" Annyira körülvették, s olyan üdvrivalgással a kisbuszt, hogy alig tudtunk kiszállni belőle. Kicsi kezeikkel egy szempillantás alatt behordták a kellékeket az autóból a tornaszobába (sic!). Nyomban be is ültek, aztán mikor elkezdtük az előadást, egykettőre megtanulták az éneket, és döbbenetes volt a számunkra, hogy olyan hanggal és lelkesedéssel énekeltek, mint másutt 140-150 gyermek. Ezek a gyerekek mindenféle törődésért nagyon hálásak, és a szívüket adják cserébe érte. Olyan nagy dolog, hogy többet tudtunk vinni, mint a magunk törődését, s az a reménységünk, hogy a bábdarab alatt, a bizonyságtétel során valamit, ha nem is tudatosan, a kis szívükkel, lelkükkel megéreztek abból, hogy több és nagyobb van itt nálunk. Az, aki annyira szerette őket is, hogy meghalt, és feltámadt értük is. Az egész program alatt nem hagyott alább a lelkesedésük, biztatták a bábokat, azonban a nagypénteki és húsvéti eseményeket megilletődött csendben hallgatták. Az igei üzenetet úgy szívták magukba, mint a szivacs. Megfigyeltem, hogy még a legvásottabb, leginkább izgő-mozgó fiúcskák szurtos, koszos kis kezei is összekulcsolódtak, amikor az imádságra került a sor. Az meg egyenesen megrendítő volt, hogy mennyire örültek az ajándék CD-knek, és a Családi Palánta Posta újságoknak. Bizonyára nagyon ritkán jut ilyen nekik. Mielőtt indultunk volna, már éppen zártam be a kisbusz ajtaját, amikor egy kislány odaszaladt, és csillogó szemekkel kérdezte: "Hogy is kezdődik az ének, néni?"
"Feltámadt, igen feltámadt!” - harsogta aztán, míg a többiek át nem vették tőle a dallamot.

Olyan nap volt ez, amikor áradásszerűen megérezhettük, megtapasztalhattuk, hogy valami nagyon fontosat bízott ránk az Úr! Olyannyira fontosat, hogy egyenesen Ő maga megy előttünk, készíti el a lehetőségeket, a befogadó gyermekszíveket. Igen, az ilyen napokon látom, hogy igaza van Gyurinak. Valami készül Magyarországon...