Skip to Content

Palánta - üzenetek

Tapasztalatok - hősök beszámolói

Aki nem próbálta, talán el sem tudja képzelni, milyen visszautasításokkal, kihívásokkal találkoznak a Palánta gyermek-lélek-mentői.

Rövid áttekintésünk – egy napszak tapasztalatairól, egyetlen iskolából (a győzelem borítékolva!) szólnak:

Palánta gyermek-lélek-mentőnk meséli:

„Ötödik-hatodikosaim azért vannak, mert már jártak hozzám korábban. Akik még soha, azoknak nehéz vonzóvá tenni a foglalkozásokat. Kapok lehetőséget, bemehetek közéjük, a szüneteket felkínálta az iskola igazgatója – kifejezetten kért, hogy kezdjek valamit a felsősökkel, „mert ők nem tudnak”. Megértettem: ez „felkérés”, visszautasíthatatlan (:-)) … ott vagyok köztük.

Elindult

Elindult. Gyermekmissziói felkészítő. Új munkatársak növekszenek fel. Sok eddigi magvetés visszaköszön. Néhány idézet – ki miért, s milyen várakozással jött?

Bibliai főiskolára járok, de már egy év óta szerettem volna idejönni, hogy mindent, amit a Bibliaiskolán kapok, lefordítsam gyermeknyelvre. Munkám kapcsán sok gyermek között forgok, akik nem hívő háttérről vannak, szeretném őket segíteni, hogy Istenhez találhassanak.”

Én is ugyanerre a Bibliai főiskolára jártam. Most végeztem. Azért jöttem, hogy megtanuljam, hogyan tudom a gyerekeknek az evangéliumot átadni. … Ötleteket és tapasztalatokat várok, csodálatos tanítóktól, akik már régóta teszik ezt. (Ez a fiatal hölgy korábban egy karácsonyi bábidőszakot végigbábozott velünk. Akkor frissen műtött lábbal, dacolva az autóból ki-be szállással, derűvel hordozta a nehézségeket, sőt, olyan erőt kapott a mennyből, hogy még táncolni is tanította a gyerekeket a bábelőadás kapcsán!)”

„3,5 éve otthon vagyok kisfiammal, most elkezdte az óvodát, én beiratkoztam egy Bibliaiskolára, és két napja kaptam az info-t, hogy indul a GyMF. Azért jöttem, hogy lássam, hogyan tudnám átadni kisfiamnak az igét, és hogy tudnék a gyakorlatban is szolgálni felé. Közben óvodai szolgálat, és kisebbek és nagyobbak felé való szolgálat is nyílik előttem.”

Régóta figyelem a Palánta munkáját, nagyon örülök neki, hogy csinálják, keresem a szolgálatomat, s erre mindig megdobban a szívem. Ezért jöttem el.”

Mégse tekintsd regénynek - valóság!

 A legjobb lenne, ha ezt, amit most leírok, regénynek tekinthetnéd – talán nem is itt történik, Magyarországon, és szereplői is lehet, hogy kitaláltak... (De valóság…)
Hétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Alig került ki a gyengélkedőről, máris újra próbálkozott. Semmi reménye nem volt az életére. Ameddig előzetesben van, el van különítve a „normál” fogvatartottaktól, nem ugyanott tartják, külön mozgatják. A többi pedofillal. Ha beengednék a többiek közé, azok összevernék, lehet, hogy meg is ölnék. Ha egy pedofil letöltősbe kerül, ahol nincs elkülönítve, előbb vagy utóbb kiderül róla, hogy miért ül, és kezdődik a pokol. Aki tudja róla, hogy mit követett el, zsarolja, mert ha a többiek is megtudják, „nem éli túl”. De addig is ott a félelem.

Ki ha nem Te? - 3

 Régen – és ma…

Régen (10 éve – Janet Jackson koncertje kapcsán) egy melltartó levételből hoztak egy döntést, hogy az élő adás nem lesz többé élő. De most a jutubon nézheted közvetlenben a legrombolóbbakat. Sandra Bullock megcsókolt – nyilvánosan egy díjátadás alkalmával – egy nőt… s ahogy ezt beütöd, megjelenik filmen, megnézi a tizenéves ahányszor akarja, és közben a jutubon oldalt megjelennek a témával egyező filmek – ki kit csókolt meg: nők nőket. Hozzá a kommentek: „Kit érdekel? Miley attól még Miley, hogy megcsókolt egy lányt.”

Ki ha nem Te? - 2

Ki, ha nem Te, és mikor, ha nem most? – Ezt kérdeztem két napja. Én is erre válaszolok – nap, mint nap. (Igyekszem helyesen válaszolni.)

Aki Vele tart, győzni fog. 1979-ben engedtem át Neki a vezetést az életem felett, és 2011-ben sem mondhatok mást: „Itt vagyok, Uram, küldj el engem!” S Ő megteszi. Igénybe veszi a Neki átadott életeket – a Tiédet, az enyémet, mindenkiét. S Vele együtt, a közös mentőmunkában, győztessé tesz.

10 évvel ez előtt… és ma…

Csatolmány: 

És mi lesz ha...

 A minap egy pásztor-imádságon megajándékoztam néhány lelkész-testvért és katolikus atyát a „Csodaszínek” c. hangos-könyvvel (CD és mesekönyv – az evangélium üzenetével kicsinyeknek).

Egyikük – külön a többiektől – megkérdezte: „És ezt miből hoztátok ki?” (Mármint milyen forrásból… hiszen hallotta, hogy harmincezer példányban készült, ajándékozásra.)
Mondtam neki, egy szuszra: „Nem tudom. Valójában a ’semmiből’, hiszen harmadik hónapja küzdünk, hogy fizetést tudjunk adni, három havi tb-tartozásunk van, és a normatív támogatás még mindig késik… de nem tehettük, hogy ne vigyük magunkkal a szülői értekezletekre, és ne adjuk oda, amikor pont ezért vagyunk ott a gyerekek között, pont erre van szükségük, ki tudja másként mikor, hogy, hol hallanának evangéliumot, és ha ezt meghallgatják, újra és újra fogják hallgatni, s az életük formálódni fog. Másokká lesznek. Szüleikkel együtt.” (Amit még nem tudtam elmondani: hűséges támogatóink vannak, EZÉRT tudtunk mindent kifizetni, amit már kifizettünk – a múlt hétfőn is, amiről írtam, a CD-k számláját, elutaltuk!!! Hála legyen Istennek, és köszönet minden bátor támogatónknak!)
Ő máris folytatta: „És ha csődbe mentek?” Azonnal lerögzítettem: „NEM fogunk csődbe menni! Az Úr Jézus nem azért hívta elő a Palántát, hogy csődbe menni hagyja. Aki elhívott, velünk van!”

Ki ha nem Te, és mikor ha nem most?

 Ki, ha nem te, és mikor, ha nem most? – Te mit válaszolnál erre?

Én nem tudok mást mondani... válaszom ez: „Igen, Uram, itt vagyok én, küldj el engem. Akkor, amikor mondod. Most? Igen, most megyek. Addig, ameddig Te mondod. A végsőkig tartsak ki? Igen, Uram, kitartok. Veled és Érted. S tudom, hogy győzünk!”

Nem szeretek negatív dolgoknak reklámot csinálni – de amit láttam, most le kell írjam…

Tudod mostanában mi kezdett el hódítani a tíztől-tizennégy éves korosztályban? Egy virtuális énekesnő. Háromdimenziós, úgy énekel, mint az igaziak, úgy táncol, úgy beszél, mint az igaziak – bár nem létezik. Zenekara van, élő zenét játszanak, de ő maga kivetített kép. Így vezeti az együttest, így mozdít meg tömegeket az előadásain. Nem létezik, és mégis a felnövekvő generáció sikít előtte. Tízezres koncerteket tart. Koncertjegyei hónapokkal előre el vannak adva. Beszédét úgy alakították ki, hogy egy színésznő hangokat mondott fel, és egy program segítségével beszéddé formálták.

Csodálatos gondoskodás

Judit azt mesélte az idei Palánta-gyermek-táborról, hogy minden eddigi évnél jobban (pedig ő már 1992-ben elkezdte a Palántát, és megszakításokkal máig Palánta gyermek-lélek-mentő) meglátta a nyári gyermektábor szükségeinek betöltésében az Úr gondoskodását:

„Szervezéskor a kassza üres volt. Egyértelmű volt: lehetőleg az olcsóból, jobban mondva, a semmiből kell megoldani a dolgot. Egy gyermektáborba nagyon sok mindent kell levinni. A manuális foglalkozásokhoz, a szabadidőhöz, játékokhoz, s a végén a jutalmazáshoz (zsetonok levásárlásához) rengeteg értékes dologra van szükség. Úgyhogy mindent felmértünk, imádkoztunk, listákat kezdtünk írni… és elkezdtük meglátni a „társzekereket”, amint gurulnak be a labdák, pingpongütők labdákkal, komplett szettek, minden féle más játékokkal együtt!

Igazi dícséret

Soósné Zsuzsi, munkatársunk így foglalta össze röviden elmúlt (első) tanévét a Palántánál:

Nagyon nagy élmény volt ez az év. Idén kezdtem „a palántát”. Nem volt még semmi tapasztalatom a tanításban sem – bár nagycsaládban nőttem fel, ahol rendszeresen foglalkoztam a testvéreimmel, s ez sokat jelentett. Ez az év óriási nagy élmény volt számomra: az ugrott be, amikor az Úr Jézus azt mondta tanítványainak, hogy „fehérek a mezők az aratásra”. Az Úr tényleg soha nem alszik, mindig munkálkodik az életemben. Idén részese voltam sok helyen az aratásnak. Megláttam, ahogy a gyermekek hitre jutottak. Csodálatos volt látni Isten munkáját, és ezeket személyesen átélni.
Azt is megmutatta az Úr, hogy én nem ismerem úgy a gyerekeket, ahogyan Ő ismeri. Ő minden egyes pillanatukban ott van velük. Én pedig egy órában a héten. Nekem az alapján van tapasztalatom, amit ott látok. Elárulom:
sokszor megdöbbenek, amikor mesélnek, hogy milyen hatalmas dolgokat tesz velük az Úr!

De Bibliaórát azért fogsz tartani

Előző levelemben Petra elmesélte: "Hogy indult?". Most egy kis betekintés a folytatásba:

Iskolámban tehát elkezdtem délutáni bibliaórákat tartani. Persze közben tanítottam mást is. Így ment ez évről-évre, s igénybe vettek az alsósok között is, ahol szükség volt rám. Így pl. a második félévtől az elsősöknél voltam segítő tanár a matek és a magyar órán.
Ez persze ahhoz vezetett, hogy egyre többükkel lett jó kapcsolatom, és egyre többen akartak jönni a délutáni bibliaórákra is.

Az alsósok nagyon lelkesen jártak. Az egyik kislánynak, közülük, éppen tegnap voltam a ballagásán. A bibliaórai kapcsolat nem marad csupán az iskolai termekben. Ennek a kislánynak az édesanyja is nagyon megszeretett engem. Olyan sokakkal beszélgettem, hogy szinte össze sem tudom számolni.

Az elsős tanító, amikor meglátott, kedvesen rám mosolygott, és mindig ezt mondta: „ma lesz biblia, ugye?” S a gyerekek jöttek, egyre csak jöttek.
Azután eljött egy váltás az életemben, s amikor mondtam a kollégáknak, hogy jövőre nem fogok úgy bejárni, mint most, egyik is, másik is ezt kérdezte: „de bibliaórát azért, ugye fogsz tartani???” (Igen. :-)  Azt tartottam.)

Csatolmány: 
Tartalom átvétel


by Dr. Radut