Skip to Content

Palánta - üzenetek

Elismerés

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd, aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Zsolt 126,5-6.)

Még nem futottunk be a célba, de jól esik, amikor meg-meglátunk, kisebb-nagyobb visszajelzéseket arról, hogy munkánk „nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58).

Csilla meséli:
Iskoláimba, ha teheti, férjem is eljön velem, amikor tanítok. (Van olyan hely is, ahol együtt tanítunk. A gyerekek is nagyon szeretik ezt, sokszor Zolinak öntik ki szívüket, és amit tőle tanulnak, nagyon mélyen megmarad bennük. Ezen felül az egyenruha is nagy hatást tesz rájuk.) Most, hogy Zoli szabadságon volt, csütörtökön elkísért engem a gyerekek közé. Úgy látszik, nem csak a gyerekek vették észre őt, illetve azt, ami bennünket összeköt (a szeretetet, a hűséget, és az Úr Jézus jelenlétét), mert amint mentünk hazafelé a tanítás után, megállított bennünket az iskola igazgatója, és arra kért bennünket, hogy „foglalkozzunk a tanárokkal is”. Bátorítsuk őket, segítsük őket, mert elkeseredettek és szomorúak.
Én is gondoltam már erre, hiszen én magam is látom iskoláimban a helyzetet, de most ő maga kérte, hogy „ugyanúgy, ahogy a gyerekekkel foglalkozunk, foglalkozzunk a tanárokkal is”.
Valóban igaz az Isten Igéje: „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. (Róma 8,19.)

Meg van az eredménye

1Kor 15,58 Azért, szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Ma éjjel elolvastam a feldolgozását annak a kérdőívnek, amit talán Te is kitöltöttél néhány héttel ez előtt – és megerősített: sokan-sokan bíztatást vesznek Palánta-leveleinkből. Mire megvirradt, és befejeztem elmaradt leveleim feldolgozását – egy ajándékot kaptam, egy újabb levelet, valakitől, aki bíztatni akart engem. Bíztatást, amit most én is megosztok Veled!

A legrosszabb

Ahogy körülöttünk felnövekszik a következő generáció, napról-napra, formálódik országunk jövője. Sokan a napi gondokkal vannak elfoglalva, és nem fordítanak időt és figyelmet pont azokra, „akikért hordják” e gondokat. S a gyerekek magukra maradnak. (Mennyien csak így nevezik őket: „rosszak” vagy: „kibírhatatlanok és neveletlenek”…)

Palánta gyermek-lélek-mentőink sok, a magányosság útján járó, kisebb és nagyobb gyermekkel találkoznak, napról-napra. Legnagyobb kiváltságuk, hogy segítenek nekik az Áldó és Örökkévaló Istennel találkozni, aki SOHA NEM HAGYJA EL ŐKET.

Ez az Örökkévaló és szerető Isten megtanítja a gyermekeket arra, hogy mi helyes és mi nem – s mit hogy helyes megoldani, és hogy nem.

Jézus szabadító - ezt tudniuk kell a gyerekeknek!

Milyen jó, hogy ott vagyunk:

Egyik iskolámban néhány Palántás gyermekemmel beszélgettem. Kiderült, hogy miután szellemekről szóló filmekre akadtak és megnézték őket, utána az interneten is rákerestek az ilyen témákra. Ott jóslással találkoztak. Kipróbálták, amit láttak.
„Bejött nekik.” Gyertyát égettek, és volt, hogy hangokat hallottak. Sőt, megjelentek előttük szemek is, nagyon csúnya szemek, alakok, ahogy leírták: „borzalmas szörnyek”. Ami a legfélelmetesebb volt, hogy akkor is megjelentek, amikor már éppen nem idézték őket! A félelem teljesen úrrá lett rajtuk.
Esténként, éjjelente már annyira rettegtek, hogy az anyukának kellett mellettük lennie, és megnyugtatni őket. A visszataszító alakok azonban újra és újra előjöttek! Elmondásuk szerint, volt, amikor a polc esett le magától.

Sok ember teljesen tanácstalan, amikor ilyesmit hall. Vannak, akik babonának, képzelgésnek tartják. De amiről a kislányok beszéltek, az valóság volt. A rettegés is, de a fizikai jelenségek is.
Te mit tanácsolnál? Mit tennél?

Az iskola vérkeringésében

Ehhez a Palánta-levélhez tárgyként legszívesebben ezt írtam volna: „ez csúcs!”

Bent lehetek az iskola vérkeringésében (az első szó arra utal, amit a csatolt fájlban olvashatsz… :-) ):

Ugyanebben az iskolában nagyszerű lehetőség nyílt előttem. Délelőtt is taníthatok. Sőt, egy hetemből már két teljes napot bent töltök, mert annyi gyermekem van, és annyira szükség van itt a Palánta munkájára.

Gyuripásztor felhívta figyelmünket arra, hogy használjuk ki a lehetőségeket, és ragadjunk meg minden alkalmat: beszélgessünk a folyosón a lyukas időinkben a gyerekekkel. Olyanokkal is, akiket nem írattak be hozzánk. Nagyon sokaknak szükségük van a tanácsra, megerősítésre, útbaigazításra. Keressük a kapcsolatokat, és biztassuk a gyerekeket. Adjuk a menny szeretetét.

Megragadott Gyuripásztor felhívása, és belefogtam. Így állt össze egy hatodik osztályos fiú-csapatom!

Többet ér

Vannak helyzetek, amikor mindent belefektetünk, és nem látjuk a kibontakozást. Mások talán lenéznek, hibát

keresnek bennünk, kritikájuk elkeserít, sőt, saját magunkban is felmerül: „miért folytassam, ha semmi gyümölcsét nem látom annak, amit teszek”. De az emberek életét átformáló nagy kezdeményezések sorra ilyen helyzeteken keresztül jutottak győzelemre.

Két példa jut eszemben.

 

Én gyűjtöm őket

Az előadás után összepakoltunk a bábcsoporttal, és kivittük a felszereléseket az autóhoz. Míg berakodtuk a kellékeket a kocsiba, az iskola lépcsőjén 20-30 kisgyerek szaladt le az udvarra... Azok voltak, akik néhány perccel azelőtt még a tornateremben nézték a bábelőadást. Én Ambrus kezét fogtam - aki szintén eljött velünk az iskolába, és ott álldogáltunk egy kis fa asztal és pad mellett.

"Én gyűjtöm őket! Nekem már ez a negyedik ilyen újságom!"
Néhány kisfiú és kislány odajött hozzánk és körbeállt minket. Az egyik tüneményes fiúcska kezében szorongatta a „Szeretetre vágyó Süni” újságot, és boldogan mutatta nekem az egyik útkereső feladatot: „Már meg is oldottam. De egy kicsit csalafinta volt... itt, meg itt kellett radíroznom is egy kicsit. De kész lett!”

Mondtam neki, hogy én rajzoltam ezt az újságot. Na, erre a gyerekek azonnal közelebb jöttek, és nagy, érdeklődő szemekkel néztek rám. Elkezdtek egyszerre beszélni: „A néni csinálta az újságot! Ő rajzolta! Nagyon szép! Nagyon tetszik!” A kisfiú pedig büszkén szorította magához a kis foglalkoztató füzetét: „Nekem már ez a negyedik ilyen újságom! Én gyűjtöm őket!”
(Az előző tavaszi és két karácsonyi bábidőszakban kapott Palánta Posta újságokra gondolt...)

Hatalmas boldogság és meghatottság öntötte el a szívemet. Tudom, hogy nem ő az egyetlen...

Meg is ragadtam az alkalmat és alaposan kikérdeztem a kis kilenc éveseket, hogy mit szeretnének még ezekben az újságokban látni. Egy kislány talpig rózsaszínben mosolyogva kiáltotta: „Szókeresőt! Szókeresőt!” A kis Palánta Posta-gyűjtő pedig azt mondta: „Társasjátékot az újság közepére, mert minden albumban olyan van! És kép összehasonlító feladatot, mert az a kedvencem!”
Én pedig mosolyogtam és figyeltem.
Annyit elárulhatok: a következő újságban már lesz társas!”  ….
(Kováts Eszter)

Ha szeretetet akarsz aratni

2011. április 11. 9:55: „Ha búzát akarsz aratni, mit kell vetned?” – „Búzát”. „És, ha árpát akarsz aratni, mit kell vetned? – Árpát!” – kiáltották kórusban a gyerekek. „És ha rozst akarsz aratni? – Rozst!!” – hangzott száz torokból az egyértelmű válasz. (Már meg voltak nyerve, teljesen együtt „dolgoztak” velem.) „És ha szeretetet akarsz aratni, akkor mit kell vetned? – Szeretetet!!!” – mondták ki a bibliai igazságot lelkesen, csillogó szemekkel. S innen folytattam.

Sünike hódító útja

Indul a „Sünike bábdarab”. Jobban mondva: indulnak a bábcsoportok. Pontosabban: indul az evangélium a gyerekekhez, a nekik leginkább érthető módon – bábelőadás és hozzá kapcsolódó evangéliumi üzenet formájában. A kicsi bébi-sün meg fogja hódítani a szíveket. 

 

Ha már nem jársz általános iskolába, de szeretnéd látni a " Sünike bábdarabot," akkor regisztrálj honlapunkon (ha már regisztráltál, akkor csak lépj be) és Te is megnézheted honlapunkon a bábdarabot.

Egy nagyon használt Biblia

Kaptunk egy teljes Bibliát – sok más felajánlott Biblia mellett – amihez levél is érkezett. A levelet a Biblia korábbi tulajdonosa írta annak, akihez majd kerül (a börtönben). Ezeket a sorokat idézzük most:

Kedves Barátom!

Szeretettel köszöntelek téged! Kérlek, hogy nézd el nekem, amiért ez a Biblia ilyen „illatos” és „viharvert”…, de az én szívemnek ez nagyon kedves…
A története a következő: 2007 októberében egy elektromos hiba miatt a házunk leégett. Mindenünk elégett, és amit egy életen át gyűjtöttünk, a tűz és víz, valamint a penész martaléka lett.
Ha felnéztünk, fölöttünk a kormos falak, és a csillagos ég volt… Ami megmaradt a kormos vizes romok között: a hívő zenei-CD-k; pár kazetta (dicsőítő zenét tartalmazók), és ez a Biblia. Ez is elázott, betakarta az égett és vizes törmelékhalmaz. Sokáig nem volt hol kiszárítani. (…)

Akik odajöttek bennünket vigasztalni, azoknak elmondtam, hogy Isten most mondta, hogy még jobban meg akar minket áldani, mint eddig. Igen furcsán néztek rám az emberek! Azt gondolták, hogy biztos megzakkantam a szörnyűség miatt, ami velünk történt! Ideiglenesen a szomszéd fogadott be minket. Csak úgy tudtam elaludni, hogy Istennek énekeltem, és imádkoztam. Sokszor felriadtam éjjelente arra, hogy mi lesz most velünk? A házunkon nem volt biztosítás, a nyugdíjunk is igen kicsi…

Tovább a teljes levélhez

Tartalom átvétel


by Dr. Radut