Skip to Content

Dávid és Jonatán

Ez a történet is az igazi barátságról szól. Nagyon régen történt, körülbelül háromezer évvel ezelőtt. A Bibliában található, az Ószövetségben. A Biblia Isten szava. Igaz. Az ószövetségi történetek azért kerültek bele a Bibliába, hogy példát vegyünk azoknak a régi embereknek a dolgairól. Ami rossz, azt mi ne tegyük meg, ami pedig jó, azt mi is kövessük.

Dávid és Jonatán barátságáról szól ez a történet. Te is elolvashatod a Bibliából, a Sámuel első könyve, 18. rész 1-8, és a 19. rész 1-7 verseiben.

Dávid Izráel földjén élt. Abban az időben az emberek már mind elfeledkeztek arról, hogy ki teremtette ezt a világot. Elfeledkeztek Isten jóságáról, bölcsességéről, és szeretetéről is. Nagyon rossz volt ez a számukra, de nem tudták, hogy lehetne másképpen is élni.

Isten azonban kiválasztott egy népet arra, hogy megismertesse velük az Ő nevét. Izráel volt ez a nép. Ők tudták, hogy Isten a Teremtő, aki nagyon szereti teremtményeit, a növényeket, az állatokat, de leginkább az embert. Dávid Betlehemben élt, Isainak a hetedik, legkisebb fia volt. Már kora ifjúságától fogva őrízte édesapja juhait. Gondosan vigyázott minden egyes bárányra.

Jonatán a fővárosban lakott, mert királyfi volt: Saulnak, Izráel királyának fia. Amikor először találkozott a két fiú, Izráel népe éppen egy óriási győzelmet ünnepelt. Évek óta szorongatta az országot a szomszéd ország népe. A filiszteusok minden áron el akarták foglalni Izráel földjét. Már nem volt reménye senkinek sem. A hadsereg vezetői mind kudarcot vallottak. Mindenki félt és rettegett. Azt hitték, Isten elhagyta őket. Akkor jött váratlanul a nagy győzelem! És akár hiszed, akár nem, ennek a nagy győzelemnek a hőse Dávid volt, az egyszerű pásztorfiú. Ő győzte le az országot fenyegető hatalmas filiszteus vezért, Góliátot egy parittyával és néhány kövecskével. Bizonyára ismered ezt a történetet, de ha mégsem, olvasd el majd. Nagyon izgalmas.

Dávid éppen ennivalót vitt bátyjának a hadseregbe, amikor meghallotta, hogy Góliát bajvívásra hívja, és gúnyolja Izráel népét és Istenét. Nem volt senki, aki kiálljon ellene. Dávid úgy gondolta, aki az Élő Istent gyalázza, annak el kell vesznie. Bátran kiállt a hatalmas óriás ellen, és győzött. Dávid egyszerű volt, tiszta szívű, és minden bizalmát Istenbe vetette. Amikor Saul elé vezették, ott sem játszotta meg a nagy hőst, tisztelettudó volt. Saul az udvarába vette őt. És mit szólt Jonatán?

Így írja a Biblia: „Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jonatán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jonatán, mint önmagát… és szövetséget kötött Jonatán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Jonatán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját, meg a kardját, az íját és az övét is.” (1Sám 18:1-4)

Ez volt ám a barátság! Még a ruhájukat is megosztották egymással! Vajon történt-e veled már ilyesmi? Van-e olyan barátod, akivel szívesen megosztod a tízóraidat, a kedvenc játékaidat, akit úgy szeretsz, hogy szívesen odaadnál mindent neki, abból, ami a tied? Ne feledd el: az igazi barát önzetlen és hűséges. Ilyen volt Jonatán is.

Ez volt Jonatán és Dávid barátságának első próbája. De nem az utolsó! Egy ideig minden nagyon szép volt! Dávid ott lakott a palotában. Kis idő múlva feleségül vehette Mikált, Saul leányát. Amikor Saul rosszkedvű volt, gyakran rendelte magához Dávidot, aki nagyon szépen játszott a lantján. Úgy gondolom, Dávid Istenről énekelt ilyenkor Saulnak, Aki kegyelmes és irgalmas. Dávid zsoltárait ma is meg lehet találni a Bibliában. Sault akkor még megnyugtatták, és felvidították ezek a dalok. A király gyakran küldte csatába is Dávidot a filiszteusok ellen. Mindig győzelemmel jöttek haza. Az egész országban minden lány és asszony Dávid győzelmeiről énekelt. Ez lett a veszte. Mert Sault király kezdte unni, hogy mindig csak Dávidról esik szó. Irigyelte Dávid győztes harcait, irigyelte, hogy kedvességéért és egyszerűségéért mindenki szereti. Annyira felgyűlt benne az irigység és a féltékenység, hogy elhatározta: elpusztítja Dávidot.

Ezt a gonosz szándékát nem rejtette el a főemberei elől sem. Úgy gondolom, gyakran kifakadt ilyen formán:

- Elegem volt ebből a Dávidból! Majd teszek róla, hogy másképpen legyen! Nem fog itt soká bosszantani engem!

Ezeket a szavakat Jonatán is hallotta. Összeszorult a szíve. Nagyon szerette Dávidot.

- Apám a vesztedre tőr. De tudod mit? Én majd beszélek vele! Talán még kibékíthetem veled!

Egy alkalommal, amikor Saul király a mezőn sétált, Jonatán mellé szegődött. Figyelmeztette, mennyi jót tett Dávid Izráel népével, és mindig hűséges és tiszta szívű volt. Megkérdezte apját:

- „Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, és miért akarod megölni Dávidot?”
(Így írja a Biblia. 1Sámuel 19:5)

Jonatán addig beszélt Saullal, míg végre Saul is belátta, hogy tévedett. Meg is esküdött Isten nevére – és az eskü Izráelben egy nagyon komoly, életre szóló dolog volt – megesküdött, hogy nem bántja Dávidot. Akkor Jonatán Saulhoz vezette Dávidot, és megtörtént a kibékülés.

Látod, ilyen igaz barátja volt Jonatán Dávidnak. Bátran szembeszállt még a királlyal is, és megvédte a hamis vádaktól. Kibékítette azzal, aki bántani akarta őt. Elmondta róla mindazt a jót, amit tudott, és nem félt az apja haragjától.

Történt már veled olyasmi, amikor a barátodat igazságtalanul bántották? Volt bátorságod megvédeni őt? Ne feledd el: az igazi barát önzetlen és hűséges.

Sajnos, Saul jó indulata nem tartott sokáig. Egy nap, amikor rosszkedvű volt, Dávid ismét lanttal próbálta őt megvidámítani, Saul viszont megpróbálta a lándzsájával a falhoz szegezni őt. Dávid azonban félrehajolt előle, és kifutott a palotából. Most már látszott, hogy Saul elfelejtette esküjét, és Dávid életére tör. Aznap éjjel katonákat küldött Dávidért.

Mikál a felesége segített Dávidnak elmenekülni. Dávid ettől a naptól kezdve bujdosóvá lett. Bujkált erdőkben, barlangokban, Saul pedig ádáz haraggal kereste őt. Jonatán azonban még mindig bízott abban, hogy Saul hű marad esküjéhez. Miért akarná az ártatlan Dávidot megölni? Újra békességet akart szerezni Saul és Dávid között.

Megkereste Dávidot, és megígérte neki, hogy megtudja apja szándékát. Azt mondta Jonatán Dávidnak:

- „Amit csak kívánsz, megteszem érted! Úgy segítse meg az Úr Jonatánt most, és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám gonoszságot tervel ellened! Akkor elengedlek, menj békével! Legyen veled az Úr, ahogy apámmal volt. Ha életben maradok, bánj velem az Úr szeretetével, de ha meghalok, ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az Úr kiírtja Dávid minden ellenségét a föld színéről! Így kötött Jonatán szövetséget Dávid házával…” (1Sámuel 20:4, 13-17)

Dávid is megesküdött Jonatánnak, hogy szeretni fogja őt… „Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.”

Jonatán hazament. Újra megpróbált Saullal Dávidról beszélni. Saul azonban teljesen megtelt gyűlölettel Dávid iránt. Amikor látta, hogy Jonatán még mindig Dávidot pártolja, hozzá vágta a lándzsáját, át akarta vele ütni.

Figyeld csak meg, mi történt Saullal? Isten tette őt királlyá, s amíg Istenre hallgatott, békességben élt. Egyszer azonban hallgatott saját indulataira, és azok egyre nagyobbakká lettek benne. Irigységből féltékenység lett, abból harag, gyűlölet, s most már a gyilkosságra is kész volt. A Biblia azt mondja, hogy minden ember szívében ott lakik a hajlam arra, hogy ilyen gonosz dolgokat tegyen. Ez a bűn.

Isten az első emberpárt tisztának és ártatlannak teremtette, és Vele lehetett volna örökké. Az első emberpár azonban fellázadt Isten ellen, és a saját kívánságai szerint akart élni. Azóta minden ember örökli a bűnre való hajlamot, a bűnös természetet. A bűn elválaszt Istentől. Isten igazságos. A bűn büntetést érdemel. Azt mondja a Biblia, a bűn fizetsége a halál. És a büntetés az, hogy amikor majd egyszer véget ér a földi életünk, Isten nélkül kell élnünk, egy sötét és szomorú helyen, örökké.

Saul nem vette észre, milyen veszélyes állapotban van. Már a fiát is képes lett volna megölni.

Jonatán nagyon szomorú volt. Nem evett, nem ivott semmit, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja. Megkereste Dávidot, és megkérte, meneküljön messzire.

Így írja a Biblia: „Megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett magán. Akkor ezt mondta Jonatán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Úr nevére. Az Úr legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökké!”  (1Sámuel 20:41-42)

Dávid tehát elmenekült az erdőségbe. Miközben Saul gonoszsága egyre nyilvánvalóbbá vált, egyre több elkeseredett ember állt mellé. Bujdostak saját hazájukban. Saul sokszor a közelükbe férkőzött, hiszen ő tűzzel-vassal üldözte Dávidot, de elfogni nem tudta őket. Volt olyan eset is, hogy Dávid ölhette volna meg Sault, de ő soha nem akarta kezét felemelni olyan ember ellen, akit Isten tett királlyá. Sziklavárakban, pusztákban, erdőkben bujdosva sem feledkezett meg Dávid az ő kegyelmes Istenéről. És bizonyára Jonatánról sem, az ő kedves, hűséges barátjáról.

És mit tett Jonatán? Ahogy teltek az esztendők, ő még mindig a király fia volt, kényelmes palotában élt, finom ételekkel tömhette a gyomrát, vitézi játékokkal múlathatta az idejét. Legegyszerűbb lett volna azt mondani: „Dávid messze van, ami volt, elmúlt, és nekem az az érdekem, hogy jóban legyek az apámmal. Ő pedig nem szereti Dávidot. Mit törjem én magam ez után a bujdosó után?” Így tett Jonatán? Nem. Jonatán hűséges volt Dávidhoz. Mindig hírt szerzett róla: hol jár, mi van vele? És amikor arról hallott hírt, hogy Dávid egy egész várost mentett meg az ellenségtől, vele együtt örült. Amikor pedig nem sokkal ezután azt hallotta, hogy az a város Dávidot elárulta, és ki akarta adni Saulnak, elgondolta, mennyire fájhat ez most Dávidnak.

Azt gondolom, így szólhatott magában:

- El kell mennem Dávidhoz. Bizonyára azt hiszi most, mindenki elhagyta, mindenki becsapta. Tudnia kell, hogy Isten mellette van az igaznak. Meg kell őt erősítenem.

A Biblia így írja le: „Ekkor elindult Jonatán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Mert így szólt hozzá: Ne félj, nem ér utol apámnak, Saul keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással az Úr előtt. (1Sámuel 23:16-18)

Jonatán tehát odafigyelt a barátjára. Amikor az szomorú volt, odament, és vigasztalta. Amikor elcsüggedt, Isten segítségére emlékeztette. Ez egy igazi barát feladata. Te is így teszel a barátoddal?

Telt-múlt az idő. Saul mindig csak Dávid üldözésével volt elfoglalva. Nem törődött az országával, nem törődött a szomszéd ellenséggel sem. Azok meg egyre nagyobb birtokokat raboltak el Izráel földjéből. Egyszer aztán megbátorodtak, és nagy sereggel törtek be az országba. Bajban volt a király! Nem volt már mellette Dávid, hogy ellenük küldje. Összeszedte hát valahogy a seregét, és felvonult a filiszteusok ellen. Ott vonult a seregben vele minden fia. Ott volt mellette Jonatán is, hiszen így kívánta a becsület: a király fia is hadba ment az ország megmentésére. Saulnak még mindig lett volna egy lehetősége: Isten hívni segítségül, megbánni a bűneit, és bocsánatot kérni Dávidtól. De nem ezt tette. A csata előtti utolsó éjszakán sem imádkozott, hanem felkeresett egy varázslónőt, pedig tudta, hogy Isten megtiltotta ezt.

Másnap reggel a döntő csatában a filiszteusok megverték Izráel seregét, és Saul is, fiai is holtan maradtak a mezőn. Amikor Dávid megtudta Saul és Jonatán halálát, keserves sírásra fakadt. Egész nap böjtöltek, úgy siratták el a hősöket. Dávid maga is szerzett egy dalt, és a vitézeknek is megtanította. Így siratta meg Dávid Jonatánt a Biblia szerint: „Elszorul a szívem, testvérem, Jonatán, oly kedves voltál nekem.” (2Sámuel 1:26)

Nem sok idő telt el, követek érkeztek Dávidhoz. Gondold csak el: azt a Dávidot keresték meg a nép előkelő urai, aki egy kis pásztorfiú volt, aztán a király lantosa, később meg bujdosó, üldözött, mindenből kiforgatott. Azok a főemberek keresték meg, akik kevéssel előbb még mindent megtettek, hogy elfogják, börtönbe zárják, csak azért, hogy Saulnak kedveskedjenek. Isten azonban megmutatta Dávidnak, hogy ha Ő vele van, nem lehetnek ellenségei. Jonatán vigasztaló szavai valóra váltak. Dávidot királlyá kenték.

Ő lett Izráel legnagyobb királya. Soha nem feledkezett meg arról, hogy hatalmát Istennek köszönheti. De arról sem feledkezett meg, mit ígért barátjának, Jonatánnak. Amint megkoronázták, megkereste, él-e valaki még Jonatán családjából. Az ellenség pusztítása miatt Saulnak csaknem egész háza népe meghalt. De Jonatán családjából mégis életben maradt egy sánta fiú: Méfibóset.

Dávid az ígéretéhez hűen magához vette, és Jonatán iránt érzett szeretetét nem feledve gondoskodott róla egész életében. Így töltötte be Dávid Jonatánnak tett ígéretét. Mert az igazi barát mindig önzetlen és hűséges.

Szeretnél Te is igazi, hűséges barátot? Megmondom, kiről vehetsz példát. És azt is megmondom, hol találod ezt a barátot. Van Valaki, Aki még Jonatánnál is igazabb barát. Jézus Krisztus, Isten Fia.

Isten küldte hozzánk, hogy megvigasztaljon, és megerősítsen minket. A bűn miatt minden ember elszakadt Istentől. A bűn büntetése az Isten nélküli, örökké tartó, szomorú élet. De Isten szereti a teremtményeit. Meg akart menteni Téged, és engem. Ezért jött a földre Jézus. Ő Isten, de gyermekként megszületett kétezer esztendeje Betlehemben, ahol valaha Dávid élt. Azért jött, mert elvállalta, hogy helyettünk elviseli a mi bűneink jogos büntetését. Tanította az embereket Istenről, s az Ő akaratáról. Meggyógyította a betegeket, és megszabadította a szenvedélyek rabjait. Soha senkinek nem tett rosszat. Megvádolták, fogságba vetették, és ártatlanul keresztfára feszítették. Volt hatalma arra, hogy leszálljon a keresztről, de nem tette, mert el akarta viselni a mi bűneink büntetését. Meghalt, el is temették, de a harmadik napon feltámadt. Megjelent azoknak, akik hittek Őbenne. Ma is él, és segít mindenkinek, aki hívja Őt. Ha Hozzá fordulsz imádságban, Ő válaszol:ne félj, mert én veled vagyok”. Ő az, Aki ezt mondja nekünk: Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” (János evangéliuma 15:12)

Akarsz az Ő barátja lenni?

Mondd el neki. Beszélhetsz vele, Ő hallja, amit mondasz. Ezt a beszélgetést imádságnak hívjuk. Nem hallható szóval, de a szívedben meghallod majd, amit mond. És megtalálod a szavait a Bibliában.

 

Most akkor beszélgessünk egy kicsit a barátságról!

 



oldal | by Dr. Radut