Skip to Content

Egy mustármag


Úgy emlékszem, 1996 évet kezdtük meg. A Palánta akkor már öt éven át, kereste meg a kisiskolásokat: ajándékkal, karácsonyi műsorral, iskolai bibliaórákkal, nyári táborozásokkal. Előző esztendőben a „Mondd ki a dzsungel királya?” című zenés kazettával ajándékoztuk meg a beiratkozó elsősöket.

Nemsokára újra beiratkozás lesz. Mit ajándékozzunk ebben az évben a gyermekeknek?
- Kellene egy mesejáték- szólt a Palánta vezetője egy kora tavaszi napon – sok gyermekénekkel.
Egy mesejáték, amely mai gyermekekről és mai gyermekeknek szól. Mai problémáikról.
Félelmeikről, versengéseikről, a veszekedésről és a kibékülésről. Az örömeikről is.
Egy történet, amelybe minden kisgyerek beleélheti magát. És hallgatása közben megkaphatja, problémáira a választ is: Isten üzenetét.

Nem volt előttem kétséges, hogy ez az én feladatom. 10 éve nyugdíjas voltam már. Az építészmérnöki munkák letevése után örömmel vettem át az új, izgalmas feladatot, amit Isten bízott rám. A Palántában – alakulása óta – önkéntes háttérszolgálatot végeztem. Istentől tehetséget kaptam az írásra, s én örömmel felhasználtam ezt. Ebben az időben került nyomtatásba a Palánta Posta első évfolyama. Negyedévenként részletes tájékoztatót adtunk a Palánta Sorsfordító Alapítvány támogatóinak is, a Jó Sáfár újság kiküldésével.

Minden történetet, amit le szeretnék írni, előbb imádságban Isten elé viszem. Ő nyitja meg a gondolatok tárházát a számomra. A szívemhez nőttek a gyermekek. Nekem csak egy fiam és egy lányom született, de ők akkor már nyolc unokával ajándékoztak meg. Tizenhárom évestől négy éves korig, szinte minden kor képviselve volt náluk! A velük való játék, beszélgetés, frissen tartotta a gyermekekkel való élményeimet.

Miről szóljon hát a zenés mesejáték? Mi az, ami igazi örömöt ad a kisgyereknek?

Gyermekeinkkel gyakran jártunk kirándulni. Hegyen - völgyön barangolás közben nagyszerűen lehet beszélgetni, miközben megcsodáljuk Isten teremtett világát. Szemeim előtt hirtelen megjelent a Nagykovácsi mögött elterülő hegyek, dombok képe: a Nagyszénás. Sziklás, füves dombhátak, ligetes csoportokban elhelyezkedő fenyők, nyírfák, tölgyek. Gyakran jártunk oda a gyerekekkel. „Hol az olló” kiáltásainktól visszhangoztak a völgyek. Labdák gurultak. Az ég felhőtlen kék volt, és sárga kankalinnal, mélykék ibolyával volt meghintve a mező és a bokrok alja.

Mikor a Tavaszi Kirándulást hallgatom, ma is ezt a tájat látom magam előtt.

A kisgyermek teljes szívvel, őszinte örömmel csodálkozik rá egy-egy szép pillangóra, kismadárra, gyíkra. Az Isten teremtette természet csodálata közben, könnyen lehet az Alkotóról beszélni. Az Isten, Aki „oly nagy, erős, és biztos” (ahogy a gyermekének mondja) hogyan hajolt le hozzánk, emberekhez? Jézus Krisztus emberi testben való eljöttét hogyan lehet elmagyarázni egy kisgyermeknek?

„Taga és a hangyák” meséje ezt a csodálatos tényt hozta közel a gyermekekhez. Már nem emlékszem, hol hallottam, egy evangélizáció alkalmával, ezt a példát, ebből született meg a mese. És miért volt olyan nagyon fontos, hogy Jézus Krisztus értünk a földre jöjjön? A gyermekeknek is vannak bűnei. A legszembetűnőbb bűnük ugyanaz, mint a felnőtteknek. A versengés, önzés, csúfolódás, veszekedés.

A három színes tollú madárka története megmutatja nekik, hogy mindez veszélybe sodor, veszedelembe visz. Egyedül a szeretet hatalma győzhet a bűn felett. (Ezt a mesét még fiatal lány koromban írtam, de ide illőnek találtam.) 

Minden kirándulás izgalmassá válik, ha vihar közeledik. Az esőtető alatt alkalom nyílt arra, hogy Kati néni, saját életéből vett példával mutassa be a gyerekeknek Isten gondoskodó szeretetét. Amit Kati néni a tátrai kirándulásról elmesélt, megtörtént. Mi éltük át, Gyuri bácsival, a férjemmel és a családommal. Mindez valóság, de gyermekszerűvé tettem, mintha egy kislány járt volna ott, az apukájával.

Már vége a napnak, jön az alkony. Hány kisgyermek fél a sötétben! Fél elaludni. Rossz emlékképek zavarják. Erre a félelemre is választ kellett adnunk, az Atyában való békesség válaszát.

Talán valamit a szereplőkről is mondhatok: mikor a Tavaszi Kirándulás Imre bácsiját elképzeltem, az 1993 évi domonyvölgyi Palánta tábor egyik fiatal vezetőjének az alakját láttam magam előtt, aki a gyermeksereg kellős közepén, gitárral a kezében, rögtönzött csodálatos gyermekénekeket.

Az első Tavaszi Kirándulás kazettát, kezdetleges körülmények között, a Palánta missziós központja alsó termében vettük fel. Stúdiónk még nem volt. Egyes mondatokat, ötször-hatszor ismételni kellett, mert valami háttérzaj belezavart. Későbbiekben a mesejáték kiegészült énekekkel, történetekkel, az evangéliummal.

Amikor első formájában megszületett, még nem tudtuk, hogy Isten kegyelméből hány kisgyermek fogja hallgatni, ezzel az ajándékkal kezdeni iskolai életét.
Ha tudtuk volna, talán megrettenünk, vagy elbízzuk magunkat. Ez így volt jól. Csendben született, kicsi kezdetként.
Isten vette a kis mustármagot, és elültette. Az a feladata, hogy nagy fává növekedjék!
 



oldal | by Dr. Radut