Skip to Content

Egy tábla csoki

Amit a kegyelem végez el… erről írtam a múlt héten. S most folytatom:

Börtönmissziós munkatársam, „odabent”, tegnap kapott egy ajándékot. Egy tábla csokit.

Egy tábla csokit – kérdezheted – mi ebben a különös? Az, hogy „odabent” egy tábla csokinak egészen más az értéke. Mintha aranyórát ajándékoztak volna neki. Ilyen érték ez a számukra.

Az olvadozó, sok utat megjárt Milka arról beszélt, hogy valaki megértette a kegyelmet. Csomagban küldték be, szeretetből, őrizgették egy ideig a cellában, s most titokban kihozta a gazdája – a nadrágjába rejtve, el ne kobozzák tőle – hogy odaadhassa munkatársunknak. „A fojtott levegőjű börtönhelyiségben, a könyvtár előterében a menny volt jelen. Megértettem, hogy ezt nem én kaptam csupán – ezt a kincset az Úr Jézus kapta. S azt is megértettem, hogy ezt én most nem utasíthatom vissza. A kegyelmet értette meg ez a fiú, azt, amit Jézus érte tett, s amiről itt hallja az Igét újra és újra, s a csokit ezért, és így adja most: általam – Jézusnak. Megköszöntem, felbontottam, és elosztottam úgy, hogy mindenkinek jusson belőle. S ott, az olvadós, apróra tört csokidarabokat, együtt, az Úr Jézus jelenlétében, istentiszteletünk keretében megettük.”

Mert a kegyelem így dolgozik. Még a legnagyobb kincs is odakerül az Úr Jézus elé, ha a szív megváltozik. (Nem beszélve a bűnökről – amikre nemet mond a megváltozott szív.)

A Palánta éppen Istennek ezt a kegyelmét mutatja be a ma felnövekvő iskolás gyermekek számára. Ha ez a kegyelem munkálkodik a szívükben MÁR MOST, akkor meg is tudja őrizni őket a rossztól – és akkor ők nem fognak a börtönig jutni. Ebben Te is szövetséges partnerünk lehetsz. Erről szól az 5x2 !
Bővebben honlapunkon.


 



hir | by Dr. Radut