Miért készítünk és ajándékozunk evangéliumi hangzó cd-ket a gyerekeknek?





Néhány tapasztalat és visszajelzés





Részlet egy 2009-es beszámolóból – ifjúsági szolgálat egy nevelőotthonban

„Most csütörtökön, beszélgetés közben Csilli (a nevet megváltoztattam), lehozott egy CD-t magával, hogy belehallgathassunk. 

Már korábban említette, hogy van egy CD-je, amin énekek és mesék vannak. Most elmondta, (a bizalom légköre egyre inkább kialakul közöttünk, beszélgetéseink során ezek a tizenévesek legbensőbb gondolataikba, félelmeikbe, titkos terveikbe is betekintést engednek nekem – sőt, most már egyre inkább, egymásnak is!), hogy minden nap beteszi a lejátszóba, és erre alszik el. Egy nagy, tizenhat éves lány – minden nap mesére alszik el! 

Kíváncsivá tett. Volt egy gondolatom, de szerettem volna hallani ezt a CD-t. S amikor, ott a többiek között, feltettük a CD-t, megszólalt az első hang, a gong, és felcsendült az ismerős mesélő (Ági néni) hangja, már tudtam, hogy igen, Palántás CD-t hallgat ez a lány évek óta, minden este, elalvás előtt! 

A CD a „Panov apó” volt, amit most ott hallgattak vele együtt, ezek a „nagy lovak” (ahogy sokan gondolnák róluk), ezek a tizenévesek, „kemény fiúk és lányok”, akikkel a nevelők sem bírnak sokszor, akik droggal, paráznasággal, (pedofília!!!), alkohollal fertőzött környezethez szoktak, az öngyilkosság gondolatával vannak megkísértve… 

Itt hallgatják a mesét, és az igét egy CD-ről, amit az Országjáró Bábmisszió legelső bábelőadásain, még 2004 karácsonyán ajándékoztak oda bábcsoportok több tízezer kisgyermeknek, iskolákban és óvodákban, szerte az országban!”

2013-ban írta nekünk egy keresztény édesanya:

„Nagyon áldottnak érzem magam. Állok a mosogatónál, főzök, teszem a dolgom a konyhában, miközben a kicsi gyerekeim a legutóbbi Palánta CD-t hallgatják. Értékes, hiteles történeteket, ami többnyire igaz történeten alapul, bölcsességeket találó, frappáns történetekbe burkolva, alatta, közötte igényes komolyzenét, vagy éppen beszélgetést… A felolvasott igékért külön köszönet! Nem fog üresen visszatérni! A nagyobb gyerekeim is ezeken a kazettákon, CD-ken nőtt fel, sokat hallgatták itthon vagy éppen utazás közben. 

Egyik nagylányom mondta nemrég, hogy milyen érdekes lenne találkozni ezzel a nagymamával, akinek a hangja végigkísérte eddigi életüket. Most már ők kinőtték a Palánta CD-ket, de a kicsik miatt csak hallgatják, így a nagymama hangja továbbra is ott van a hétköznapjaikban!

Még azt is mondtam neked, és így is látom, hogy amiket készítetek, egyre jobbak. Egy külön tartóban gyűjtjük a CD-ket, és van egy pár régi kazettánk is, amiket a kicsik felváltva hallgatnak. Zenei igényességben és tartalomban is egyre színvonalasabbak a kezetek alól kikerülő CD-k, és a kis füzetek is. Azokat pedig én gyűjtögetem, és időnként átolvasom a szülőknek szóló részeket. Bátorítóak, biblikusak, mindenféleképp hasznosak a szülőknek, és úgy vannak megfogalmazva, hogy az Istent nem ismerők számára is érthetőek.

Jó ötlet a kis füzet és a CD párosítása, sokszor látom a kicsi gyerekeimet dolgozni a kis füzetben, mialatt a CD-t hallgatják. Rácuppannak, a kislányom addig nem is szereti letenni, amíg el nem készül valamivel. Az ovis kisfiam pedig épp most jelentette be büszkén, hogy el is olvasta a kis képregényt.

Szóval mindenképp látszik, hogy tapasztalt és hívő testvérek készítik alaposan, a lehető legjobbat adva magukból. Isten pedig az áldását adja mellé. Őszintén remélem, hogy sok-sok család hasznára, áldására vannak a kis füzetek, CD-k, és persze a bábozások is.

Azt kívánom, hogy a ti családotok hasznára, javára is váljon mindaz, amit tesztek az Úrért. Ő áldjon meg benneteket egyenként és együtt is.”

Egy vidéki bábos-önkéntesünk bizonysága:

Tavaly (2012) májusban a városi gyermeknapon egész nap kint báboztunk a főtéren – hála az Úrnak, hogy erre van lehetőségünk, és engedélyünk, sőt várnak minket évek óta. 

A nap végén a pakolásnál találtunk egy fakardot a székek közt, és eszünkbe jutott, hogy melyik család felejtette itt. Őket sok év óta látjuk az előadásainkon. Egy anyuka három kisgyermekével, többször beszélgettünk is velük. Arra gondoltunk, hogy ha ott hagyjuk a téren, elveszhet, ezért hazavittem, abban a reményben, hogy egy következő bábozáskor, vagy találkozáskor, visszaadhatom nekik. 

Eltelt a nyár, és nem is láttam őket.

Az őszi gyülekezeti evangelizációs hétvége előtt váratlanul összefutottunk (nem véletlenül). Elmondtam nekik, hogy a kardjukat megtaláltuk, megőriztük, és ha szombaton délelőtt eljönnek a térre, ahol ismét bábozni fogunk, akkor elhozzuk és odaadjuk. Nagyon örült, és köszönte, majd elbúcsúztunk egymástól. Néhány lépést tettem, és utánam kiáltott:

– "Bocsánat, hadd kérdezzem meg, van lehetőség arra, hogy szombaton megint kapjunk CD-t, amin mesék vannak, ugyanis a kisgyermekeim minden este lefekvéskor azt hallgatják." Bizony, hirtelen gyorsabban vert a szívem, és nagy örömmel biztosítottam arról, hogy ismét kaphatnak hanganyagot, olyat, ami még nincs meg nekik.

Ő nem is tudhatta, miért mosolygok annyira, de továbbmenve hálát adtam Istennek, mert bepillanthattam egy kis ablakon, hogy amit teszünk, és amibe anyagilag is befektettünk, az célba ért, és gyermek szívekbe plántálja az igazságot Istenről. A gyermekek, a napi feszültségek, izgalmak után, bizony megnyugvást keresnek, megpihennek a békességet nyújtó történetek hallatán.

Egy kis visszajelzés az mennyből jövő erősítés. Az angyalok láthatják, hogy még sok gyerekszobában kapcsolják be esténként ezeket a CD-ket, amik értékes alapkövek a gyerekek életében. Mi nem látjuk, mégis hisszük és tesszük.