Skip to Content

Hadd meséljek valamit

Néhány órája beszélgettem egy újjászületett r.katolikus atyával. Papi öltözetben volt, fekete ing, fekete nadrág, fehér, kemény lap a nyakban – fiatalember, napszemüveggel, kerékpárral. Egyik hittanról éppen a másik felé tart. Biciklije kosarában csokik, a gyerekek év végi ajándékai. Amint rám köszönt, megálltam bicajommal, pár szót váltani. (Amúgy havonta imádkozunk együtt, lelkészi imakörünkben.)

Miért hordja ezt a papi öltözetet a hétköznapokban? Bizonyságot tesz ezzel. Kifejezésre juttatja, hogy Krisztushoz tartozik. Hogy fogadják ezt a gyerekek – s hogy a szülők? Ugye tisztelik? Egyáltalán nem. Sokan megjegyzéseket tesznek. Vannak, akik nem köszönnek, még ha rájuk köszönne is. („Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-sal? Nem. Ezt némelyek sértőnek tekintik. Ehelyett egészen egyszerű, hétköznapi módon köszön. Így sem fogadják.)

Pont ott sietett el mellettünk egy tizenéves fiú. Ránéztem, s még elkaptam a megvető, gúnyos fintort az arcán – most értettem meg, mire gondol. „Azok a pedofil papok…” S a gyerekek közt is vannak, akik ezt gondolják. Nem beszélve a szülőkről… Ezért, amikor a Ligetbe kimegy, hogy imádkozzon, nem mehet oda, ahol gyerekek is vannak! Ne gondoljanak róla rosszat. Sőt, amikor belép az iskolába, és a gyerekek rohannak, hogy átöleljék – mint Palánta gyermek-lélek-mentőinket is, rendszeresen, (hiszen a gyerekek, akitől jót kapnak, akit szeretnek, azt meg akarják ölelni, közel akarnak lenni hozzá) – neki el kell őket tolnia magától, nehogy bárki is rosszat gondolhasson róla.
Beszélgettünk a misszióról.

Vágyik arra, hogy megismerjék az emberek a Megváltót és a megváltást. Aki nem fogadja be az Úr Jézust, nem kerül be Isten országába. De hogyan mondhatjuk ezt el? Nincs eszközrendszerünk – ez volt a fő mondanivaló. Nincs eszközrendszerünk ehhez. Nincsenek jó módszereink, nincsenek eszközeink. (És nincsenek embereink – ha csak mi akarjuk tenni, és nincsenek „civilek”, nem tudjuk véghezvinni.)

„Nincsenek eszközeink”… a beszélgetés itt – idő híján – félbeszakadt, de bennem tovább visszhangzanak ezek a mondatok. „Nincs eszköz”… igaz ez?

Mi a Palántában tele vagyunk kincsekkel. Kreatív emberek, kreatív előadásokkal, kreatív illusztrációkkal, kreatív módon adják tovább Isten megmentő üzenetét a gyermekeknek. Kincsek-kincsekre halmozva. Kincsestárunk szinte kifogyhatatlan. Az Úr Jézus, hónapról-hónapra új dalokkal, gyönyörű megjelenítésekkel, képekkel, mese- és bábjátékokkal ajándékoz meg bennünket. S mások ezt élik át: „nincs eszközünk”. Van! Van! Van!

Gyere, hadd adjuk át Neked is!

Most szombaton – június 4-én – 9-16-ig a Vörösmarty utcában, Budapesten (7. ker) – pontosan ebbe a kincsesházba hívunk Téged.

Olyanok lesznek jelen, akik a hétköznapokban használják a kincset érő eszközöket. Palánta misszionáriusok. Gyermekszerető, tapasztalt harcosok. Amit elmondanak – nem elmélet. Képi illusztrációk és báb-technika oktatás. Hogyan értik meg a gyermekek a bibliai üzenetet? Hogyan hozzuk közel hozzájuk. (A szem-kapu és a fül-kapu meghódítása a szív érdekében…)

Gyere, gyere, gyere! És: Add hírül másoknak is. Várunk! Érezd magad otthon köztünk!

A Palánta Gyermek-Lélek-Mentő betölti Isten Igéjét:

„Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái sok tűrésben (van), nyomorúságban (szintén van), szükségben (hát… van), szorongattatásban (ez is volt… néha van). Vereségben (volt), tömlöcben (hallelúja, nincs!), háborúságban (van), küszködésben (ez is), virrasztásban (igen), böjtölésben (gyere, böjtölj velünk, a júniusi fizetésekért). Tisztaságban (dicsőség az Úrnak, megkaptuk, őrizzük), tudományban (növekszünk), hosszútűrésben (tanuljuk), szívességben (ezt is tanuljuk – van, akinek jobban megy, tőle is tanulunk, és nem adjuk fel), Szent Lélekben (ez tény), tettetés nélkül való szeretetben (köszönjük, Urunk). Igazmondásban (igen), Isten erejében (ezért is böjtölünk! Jún.19.gyógyító-dicsőítő koncert!! És a hétköznapokban addig és utána is erre van szükségünk…), az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel (nem adjuk fel).

Dicsőség és gyalázat által (igen), rossz és jó hír által (rólunk sokat hallani – ezt is, azt is…). Mint hitetők és igazak (persze hogy nem vagyunk hitetők – de mondják rólunk ezt is…), mint ismeretlenek és mégis ismeretesek (igen, Te ismersz – de sokan-sokan… hát, lehet, hogy nem is akarnak ismerni). Mint megholtak, és ím, élők (sok halálon átmentünk már – de Urunk egyszer sem hagyott elveszni!!!), mint ostorozottak és meg nem ölöttek (ostort még nem kaptunk – fizikailag – csak a nyelvek ostorát – azt, hm… valamennyit kaptunk innen-onnan). Mint bánkódók, noha mindig örvendezők (néha könnyek – de mindig reménységben – s az „igazak reménysége öröm”…), mint szegények, de sokakat gazdagítók (most is), mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók (ez az igazság! Miénk az Úr! És Vele minden! Róma 8,32.) (2Kor 6,4-10.)

Szeretünk és várunk, s várjuk azokat, akik Tőled hallják meg a lehetőséget: VANNAK ESZKÖZÖK A FELNÖVEKVŐK MEGMENTÉSÉRE! (Június 4 – szombat – 9-16-ig!)



hir | by Dr. Radut