Skip to Content

Ifjúsági Drogprevenció, Referenciák

                                   Összefoglaló, értékelő feljegyzés


A t-i J. A. Ált. Isk. és A. M. I. tanárként az idei tanévben – 27 év óta – először találkoztam olyan nevelési problémával, amelynek megoldása, kezelése meghaladta a lehetőségeimet.

Röviden: A tanév elején öt új tanuló érkezett az osztályba, közülük három túlkoros, bukott. Az öt gyerek közül négy fiú. Az osztályba járó nyolc lány közül öt valósággal felpörgött a fiúk jelenlététől, és az új helyzettől, amit az idősebb fiúk megjelenése létrehozott. Szó szerint összeverekedtek miattuk, az osztály órai magatartása tűrhetetlenné vált, semmi más nem érdekelte őket, csak a délutáni csoportos összejövetelek alakulása. A tanórák alatt is a szabadidejük eltöltésének módjait szervezték, tanulmányi eredményük október végére szinte katasztrofálissá vált.

Első körben rendkívüli szülői értekezletet hívtam össze, ahol a szülőkkel őszintén beszéltünk a felmerült problémákról. Itt tudtam meg, hogy van olyan gyerek, akinek komoly mentális gondjai vannak, nikotinfüggő és köze volt a drogokhoz is. A szülők úgy látták hasznos lenne külső szakember segítségét kérni, aki célzott beszélgetéseket, foglalkozásokat tart a gyerekeknek.

Ezek után az iskola igazgatónőjének segítségét kértem, s javaslatára fordultunk a Palánta Alapítvány munkatársához, Dezső Tiborhoz.

Időpont-egyeztetés, és az órarend némi átalakítása után Tibor 2007. november ötödikén kezdett foglalkozni a gyerekekkel heti két tanórában, hétfő reggelenként. Miután a gyerekeknek nem volt kifogásuk ellene, magam is részt vettem ezeken az órákon, és utólag is úgy érzem, valóban nem zavarta a tanulókat a jelenlétem. A foglalkozások témái érdekesek voltak, értékes gondolatokat fogalmaztak meg a közreműködő, aktív gyerekek. Tibor nagyon hamar megtalálta velük a hangot, és szinte nem volt olyan gyerek, aki kivonta volna magát a beszélgetésekből.

A foglalkozásokon több tesztet is kitöltöttek a gyerekek, melyeket Tibor feldolgozott és kiértékelt. Rengeteg értékes információkhoz jutottam ezáltal, hiszen így sokkal könnyebb lesz számomra megválasztani a megfelelő nevelési módszereket. kiderült, kik azok a gyerekek, akiknek hathatósabb segítségre van szükségük a közösségbe való beilleszkedés megkönnyítésére, és kinek a szüleivel kell rendszeres kapcsolatot fenntartani a magatartási helyzet javításához.

A foglalkozásokon bemutatott filmrészletek, hanganyagok és prezentációk mély nyomot hagytak a gyerekekben, annyira, hogy informatika órán maguk is készítettek egyes témákhoz diasorozatokat (barátság, szerelem, család, drogok, …).

A program befejeztével arra kértem a fiatalokat, írják le gondolataikat ezekről az órákról. Sokan szerették volna, ha tovább folytatódnak a beszélgetések, mert saját magukon is érezhető pozitív változásokat tapasztaltak, és társaikon is. Az órák változatosságát, és érdekességét emelte ki több gyerek, és hozzátette, hogy egyes témákról szívesen hallana ennél is többet (serdülőkor, felnőtté válás, drogok élettani hatásai…). Sok gyerek úgy látja, hogy az osztály magatartása lényegesen javult, jobban figyelnek egymásra is, és saját magukra is. Egyetlen tanuló írta le azt, hogy neki ez nem jelentett tulajdonképpen semmit.

A tanár kollegák visszajelzései is azt igazolják, hogy az osztály összességében sokkal jobban kezelhető, a munkavégzés menete a tanórákon a normális kerékvágásba tért vissza, a gyerekek motiváltabbak lettek.

Köszönet ezért Dezső Tibornak és a Palánta Alapítványnak.

 

 

T., 2008. február 12.                                                                                   S. Ny. K. – osztályfőnök
 



oldal | by Dr. Radut