Skip to Content

Imádkozzál Jézushoz

 Az „egyemberesek” csodája…

Klári kitartó. Nagyon tud szeretni. És bölcs. Nagyon ért a gyerekekhez. A legelesettebbekhez is, a kis elhanyagolt roma gyerekekhez, és a halmozottan sérült kicsikhez és nagyobbakhoz. Amikor elkezdte a Palánta-munkát, egy olyan intézetbe került, ahonnan a korábbi hitoktatók mind „kikoptak”. Ezt utólag hallotta meg az igazgatótól, aki – a tanév vége felé – elmondta Klárinak, hogy nem sok esélyt adott neki sem. De most már csodálkozik – érzi, látja, és tapasztalja, hogy Klári mást hozott. Látja, hogy nem adta fel, hogy a gyerekek csüggnek rajta, és nem hogy kiborítanák őt, de inkább átformálódnak. Szemmel látható a változás. Pedig ezekről a gyerekekről már mindenki lemondott. De az Ige, a Szent Lélek (akinek Klári bátran enged mindig), az imádság és a szeretet csodát tesz.

Klári meséli: A D-i iskolában bizony nem volt túl szerencsés, hogy szombaton jártam. Ilyenkorra általában hazaviszik a gyerekeket. Akik azonban ott maradnak, általában a halmozottan sérült gyerekek, úgy 16-17 gyerek. De ők aztán mind jönnének be az órára. Jönnek is, én fogadom őket, szeretem, ha ott vannak.
Van köztük egy „kisfiú” – talán a legsérültebb – aki úgy hallgatja a zenét, hogy teljesen odahajtja a fejét a magnóhoz. Amúgy őt így hívják: „egy emberes” gyermek – olyan, akivel külön kell legyen egy pedagógus, mert máskülönben senki nem bír vele. De nálam, a biblia-foglalkozáson elvolt 10 másik gyerek között! Semmiképpen nem akar kimenni.
Egyébként a gyerekek teljesen megérzik, hogy imádkozom értük. Minden alkalommal megáldom őket. Ők már kérik, hogy imádkozzunk, hogy tegyem a fejükre a kezem. S ezt mindig megkapják. Tudom, hogy maga az Úr Jézus végzi bennük a munkáját, és tudom, hogy Ő nagyon szereti ezeket a „legkisebbeket”, akiket olyan sokan semmibe vesznek és megvetnek.

Imádkozzál Jézushoz

Találkoztam egyszer egy nagyon magas, hatalmas kezű fiatalemberrel. Gábornak hívták. Nem volt két lába, csak egy. Kórházban találkoztunk. Ott vágták le a másik lábát. Fogyatékos fiú – sérült, aki, bár huszonéves lehetett, de egy három-négy éves gyermek szintjén volt. Amikor fájt a lába, kórteremről-kórteremre járt (gyermek-kórház volt, ahol sok-sok gyermek feküdt komoly műtét előtt vagy után), s egyre kiáltozott: „Imádkozzál Jézushoz! Imádkozzál Jézushoz!” De nem volt, aki imádkozott volna vele… Amikor mi bekerültünk – egyik fiammal – akkor megtalálta azokat, akik mindig készek voltak imádkozni vele. S amikor imádkoztunk együtt, akkor minden rendbejött. Elmúlt a fájdalom. Gábor megvigasztalódott. Utána megint fájt a lába – a hiányzó, s ő megint kiáltozott: „Imádkozzál Jézushoz! Imádkozzál Jézushoz!” S az imádság ismét használt.
Gábor újra és újra emlegetett egy misszionárius hölgyet. Ibolya nénit. Addig-addig, hogy kikutattam, ki lehet, és megszereztem a telefonszámát. Felhívtam. Elmondtam, hogy Gábor szeretné látni őt. Ibolya néni igazából alig emlékezett Gáborkára. De azért bejött hozzá a kórházba, és nagy örömöt szerzett ezzel a fiatalembernek. Ki volt Ibolya néni? Az, aki Gábort réges-régen az Úr Jézushoz vezette. Mert lehet az ember fogyatékos, sérült, és mindenkitől lenézett, „senki” mások szemében, de ha az Úr Jézus új életet ad neki, az az új élet valósággal ott fog dolgozni benne. Ő már Jézushoz tartozik, és ezt nem felejti el. Lehet, hogy nem tud írni-olvasni. De imádkozni igen. És lehet, hogy nem ismerik el őt az emberek – de az Úr Jézus mindig ismerni fogja őt.
Ezért csodálatos, amit Klári tesz – és ezért csodálatos, amit Te teszel, amikor a sérült, lenézett, semmibe vett gyermekek és felnőttek szívébe beülteted az igazságot. Erre mindig fognak emlékezni.

Amúgy Gábor már az Úrhoz költözött. Ott biztos vagyok benne, hogy mind a két lába megvan, és mindig tud Jézussal beszélgetni. Egy nap személyesen fogunk vele találkozni.
Boldog, aki most, itt, ezen a földön, elvégzi, amit az Úr rábízott. Ugye?

Kedves Palánta-Olvasóm! Köszönöm imádságaidat. Köszönöm minden segítségedet. Klári és minden más munkatársunk azért végezheti ezt a munkát, mert vannak, akik mellénk állnak támogatásukkal. A Palánta azért tudott eddig fennmaradni, mert a segítőkészség és az önfeláldozás, a hit bátor adakozása fenntartotta. Köszönöm minden segítségedet! Légy áldott.

dr. Kováts György

Palánta Sorsfordító Alapítvány

Ui: a csatolt fájlban azok számára, akik imádkoznak, elküldöm azokat a kéréseket, amikért mostanában imádkozom. Ha visszajelzel, hogy velem együtt hordod ezeket az Úr előtt, szívből köszönöm. Megerősít. (KGy.)

Csatolt levél



hir | by Dr. Radut