Skip to Content

Juli és az eltűnt ötszáz forintos

Juli és a családja új lakásba költözött. Történt már veled ilyesmi? El kellett menned a jól megszokott házból, el kellett hagynod rég megszokott szobádat, az udvart, ahol minden kis zugot ismertél, az utcát, ahol annyit sétáltál, futottál, még az iskoládat is, ahol mindenki ismert? Julival ez történt. Szülei a város másik részébe költöztek, és Juli az általános iskola harmadik osztályát másik iskolában kezdte el. Messzire került a régi pajtásaitól is. Persze megígérték egymásnak, hogy majd meglátogatják egymást, levelet is írnak.

De eljött a szeptember, és az osztály, ahova most Julinak járnia kellett, teljesen idegen volt, és Juli volt az „új gyerek” egy régen összeszokott csapatban.

- Ne búsulj, majd lesznek új barátaid! – vigasztalta apa Julit, amikor első nap elkísérte az iskolába.

Juli az első percben ki is nézett magának egy „barátnak valót”: a mellette ülő Brigitta nevű kislány volt az. Brigi gyönyörű volt! Egészen úgy nézett ki, mint Juli Barbie-babája otthon.

Sajnos, még aznap kiderült, hogy a szép kis Brigi nem olyan kedves és melegszívű, amilyennek Juli gondolta. Inkább kötekedő volt, és nagyon gőgös. Minden alkalmat megragadott, hogy Julit bosszantsa, és meg is alázza.

Ült azonban Juli háta mögött egy kis fekete, szemüvege lány: Panni. Olyan szerény volt, szinte észre se lehetett venni. De ha segíteni kellett, Panni mindig ott volt. Készséges volt, és halk szavú. Szünetben Juli mellé szegődött, nem hagyta egyedül ácsorogni. Megmutatta, merre van a tornaterem, meg az öltözők. A szembe jövő tanárok nevét is mind elmondta. Panni csupa szívesség volt. Még hazafelé is egy úton mentek, mert Panni ott lakott Juliék utcájában.

- Brigi nagyon-nagyon szép – gondolkodott Juli aznap este, - de nem tudom, a barátom lesz-e valaha is? Panni nem szép, de nagyon kedves. Lehet, hogy ő lesz a barátom?

A következő héten Juli kezdte már megszokni az új iskolát. Ötösöket is szerzett, még dicsérőt is vitt haza. Minden rendben ment volna, amikor a hét végén valami szörnyű dolog történt!

Úgy kezdődött, hogy a tanító néni csütörtök délben azt mondta a gyerekeknek, hogy a jövő heti kirándulásra mindenki hozzon be másnapra ötszáz forintot. Juli is elkérte apától a pénzt, és gondosan eltette. Azon a héten ő volt a hetes. Nagy buzgalommal végezte feladatát. A nagyszünet után Brigi egyszer csak nagyon izgatottan kiabálni kezdett:

- Tanító néni! Tanító néni! Elveszett az ötszáz forintom! Az, amit anyukám adott a kirándulásra!

A tanító néni hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Ugyan már, Brigikém! Biztos, hogy elveszett? Nézd meg jobban!

Brigi azonban felháborodva kiabált tovább:

- Biztos! Biztos! Itt volt a tolltartómban! Ellopták! Ellopták! – ujjával Juli felé bökött. – Az új lány ellopta!

A tanító néni elkomorodott.

- Ez nagyon komoly vád, kislányom. Gondolkozz. Talán, mégis máshova tetted?

Brigi nyafogva mondta:

- De nem tettem máshova! És nem volt az osztályban senki a szünetben, csak a hetes! A Juli… Ő lopta el! Ez szörnyű! Mit szól majd az anyukám...

A gyerekek összesúgtak. Látszott rajtuk, hogy elhiszik Brigi nyafogását. Kezdtek elhúzódni Julitól. Sugdostak.

- Nahát! Ellopta!

Juli látta ezt. A torkában hatalmas gombóc volt, alig tudott megszólalni. Hogy gondolhatják ezt róla? Halk, nyöszörgő hang jött ki a torkán.

- De én nem… én nem…

Panni azonban nagyon határozottan odament Julihoz, és megfogta a kezét.

- Juli. Én tudom, hogy te nem vetted el. És meg is mondom… - Felemelte a hangját. – Tanító néni, kérem. Én biztosan tudom, hogy Juli nem lopós. Nem ő vitte el!

A tanító néni rámosolygott Pannira.

- Ez rendes dolog, Panni, hogy megvéded a barátodat. De azért ennek a dolognak a végére kell járni. Juli, Brigitta, itt maradtok a szünetben, a többiek kimehetnek.

Nehezen telt az óra. A csengetéskor a gyerekek sugdosva, Julira mutogatva mentek kifelé. Brigi ellenséges arccal állt a sarokban. De Panni nem mozdult Juli mellől. Amikor mind kimentek, Julinak végre megjött a hangja. Sírva panaszolta a tanító néninek:

- Én nem láttam Brigi pénzét! Nem tudom, miért mondja ezt? Én csak kinyitottam az ablakot, letöröltem a táblát. És most ilyet mond rám!

Több se kellett Briginek. Ő nagy hangon válaszolt.

- Igenis, te voltál itt egyedül! Szünet előtt még meg volt a pénz! Most jöttél az iskolába! Mit tudom én, miket csinálhattál a másik iskolában is!

Ezt már Panni se tűrte. Nagyon szigorúan rászólt Brigire:

- Ne vádaskodj, Brigi! Amit most teszel, az már rágalmazás!

Aztán odaszaladt a tanító nénihez, és nagyon halkan, könyörögve azt mondta:

- Tanító néni, kérem. Nekem van ötszáz forintom. Születésnapomra kaptam a nagyitól. Labdát szerettem volna venni rajta. De én most odaadom Briginek, hogy ne bántsa Julit.

A tanító néni nagyon határozottan szólt:

- Csend legyen, végre! Veszekedéssel nem mentek semmire! Panni, ez nagyon kedves, amit felajánlottál, de először is meg kell győződnünk arról, hogyan veszett el az a pénz. Gyere ide, Brigi! Hozd a táskádat! Nem maradt semmi a padodban? Jó. Most szépen egyenként rakd ki ide az asztalra, ami a táskádban van. Minden zsebét ürítsd ki! A tolltartót is.

Megkezdődött a rakodás. A tanító néni minden darabot alaposan átvizsgált, amit Brigi az asztalra rakott. A füzeteket megrázogatta, megforgatta. Brigi szorgalmasan rakodott. Panni meg Juli izgatottan figyelték. Brigi már mindent kirakott a táskából, csak a számtan füzete volt hátra. Azt is kivette. Tanító néni megrázogatta a lapjait, hát kihullott belőle egy összehajtott ötszáz forintos!

- Ott van! Megvan! – kiáltotta egyszerre Juli meg Panni, és megölelték egymást.

Brigi álmélkodott.

- Jé? Idetettem volna?

 

Tanító néni így válaszolt:

- Könnyen lehet, hiszen az utolsó óra a számtan, és akkor akartam összeszedni a pénzt a kirándulásra.

Brigi magyarázkodni kezdett:

- Pedig én úgy emlékeztem, hogy a tolltartómban volt… talán valaki idecsempészte… - és lapos pillantást vetett Juliékra.

Tanító néni azonban most már nagyon határozottan félbeszakította:

- Na, ebből elég volt! Máskor, mielőtt vádaskodni, ítélkezni kezdesz, gondolkozz el előbb egy kicsit, kislányom. Mert megcsalhatnak az érzéseid. Azért, mert új gyerek valaki, még nem biztos, hogy nem becsületes! A tévedésedet az osztály előtt is be kell vallanod! Szerencsére jó véget ért a dolog! Most pedig kérj szépen bocsánatot Julitól, mert csúnyán megbántottad!

Brigi megszeppenve fordult oda Julihoz:

- Ne haragudj, Juli… azt hittem…

Juli a könnyei között rámosolygott Brigire, és megfogta a mellette álló Panni kezét.

- Nem haragszom már, de nagyon rossz volt! Örülök, hogy megvan a pénzed. És tulajdonképpen már nem is bánom, hogy ezt történt… - és itt Juli Pannira nézett ragyogó szemmel. – Mert most tudtam csak meg, milyen az, ha az embernek van egy szerető barátja, aki bízik benne!

És akkor most beszélgessünk egy kicsit a történetről!

Totó a történettel kapcsolatban!
 



oldal | by Dr. Radut