Skip to Content

Köszönjük a 2011-es Palánta "Életrevaló" gyermektábori adományokat!

Nagyon hálásak vagyunk mindazért az adományért,

amit kaptunk a 2011-es Palánta Életrevaló Gyermektábor kis lakói számára.

Köszönettel és nagy szeretettel gondolunk Önökre. Önökre, akik nem csak szimpátiájukkal tüntettek ki bennünket, hanem meg is ajándékoztak 65 kisgyereket, és akiknek ennyire fontos volt, hogy a kis Palántás gyerekek boldogan és önfeledten tölthessenek el egy feledhetetlen hetet ezen a nyáron a Szelidi-tó mellett.

Köszönjük...

  • Köszönjük a csodálatos, új játékokat, amikkel a gyerekek olyan boldogan játszottak.
  • Köszönjük a friss, vitaminnal teli gyümölcsöket és zöldségeket, amik nélkül nem lett volna ilyen jellegű, tápláló étel a kicsik számára.
  • Köszönjük az élelmiszer alapanyagokat, és csokoládékat, finomságokat, amik külön örömet jelentettek a gyerekek számára. Sok kicsi nem is szokott ilyen finomságokat enni hétköznaponként.
  • Köszönjük, hogy a busz, ami számunkra a legideálisabb volt – 70 fős – pont az indulás és a táborból való hazautazás napjain szabad volt.
  • Köszönjük az anyagi támogatásokat azoknak a cégeknek és magánszemélyeknek, akiknek köszönhetően a tábori gyógyszereket be tudtuk szerezni, és akiknek segítségével a tábor anyagköltségét tudtuk fedezni.
  • Köszönjük a sablonokat, és a szép, színes gyöngyöket, amelyek nélkül a gyöngyvasaló szakkör nem működhetett volna, és amely oly sok gyermeknek örömet okozott.

 Videó-összefoglaló a táborról

Engedjék meg, hogy néhány gondolattal beszámoljunk a Gyerektáborról – ezzel is megmutatva egy kicsit a tábor családias, önfeledt hangulatát...

Az idei gyermektábor csodálatos volt. Gyermek-Lélek-Mentő tanítóink szerint 20 év óta az eddigi legjobb! Ezt az Önök kedvességének is köszönhetjük!
65 csillogó szemű kisgyerek indult útnak egy nagy busszal július 3-án, vasárnap reggel, hogy ebédidőre megérkezzenek a mesés környezetbe, Dunapataj mellé a Fecske táborba.
A tábor összes felszerelésével, pótvacsora-alapanyagával, gyümölcsökkel, szabadidős játékaival és táborvégi jutalmaival roppanásig megpakolt fehér Palánta-kisbusz is nem sokára megérkezett a helyszínre.

Egyik fiatal munkatársunk beszámolója a tábor első napjáról:

“Mire egy kis keresgélés után megérkeztünk a helyszínre, a gyerekek és tanítók épp az ebédhez készülődtek. Ők is akkor érkeztek, így javaslatukra vártunk egy kicsit az étkező előtt. Aztán Laci bácsi vezetésével szépen begurultunk a 60 méterrel odébb fekvő faházakkal tarkított, első pillantásra is igencsak jó hangulatúnak tűnő táborhelyre. Rövid utunk közben egy bársonyos szőrű, világosbarna kanca mellett haladtunk el. A ló egy kerítés mellé kikötve szemlélődött és legelészett békésen.
A busz leparkolt a gyerektábor udvarán, mi kiszálltunk és körülnéztünk.
Néhány gyerek már ott lézengett a gyepen és egy-két tanító a gondosan összehajtogatott ágyneműket csoportosította házanként az esőeresz alatti asztalon.
A nap kisütött és egész vidám lett az idő. Hosszú fák nyújtóztak az ég felé a kis faházak között. Minden házikóhoz pici terasz tartozott, néhány székkel és asztallal.
Pár perc múlva egy csomó gyerek özönlött be a táborkapun - futva, szanaszét széledve, nevetgélve, boldogan kiabálva. Minden bizonnyal befejeződött az ebéd. :)
Mire megtelt a tábor gyerekekkel, olyan családias lett az egész, és olyan jó hangulatú, hogy szinte kedvünk sem volt onnan eljönni... :)
Pedig Robi és az én megbízásom annyira terjedt, hogy levigyük, majd hazahozzuk a felszereléseket... és Hanna nénit. :)
-Honvágyad van, igaz? Az embernek nem akaródzik eljönni innen! - mondta Robi mosolyogva, ahogy a buszban ültünk a kapunyitásra várva.
-Igen - válaszoltam - mert olyan jó a hangulat.
- A gyerekek is nagyon cukik, és itt testvéri a közösség, olyan az egész, mint egy nagy család... igaz? - kérdezte Robi, mire én bólintottam... aztán kihajtottunk a kapun.”

A tábornak sok központi, társasági pontja van. Például a közösségi épület mellett áll egy ping-pong asztal, mellette pedig nem messze egy lebetonozott terület. Nem túl nagy... de a gyerekek közt ma oly divatos és felkapott játékhoz - a peonzához – kiváló!
Panni néni - a táborvezető - egy seprűt nyomott az egyik kisfiú kezébe: 'Söpörj föl, és ez egy fantasztikus peonza-pálya lesz! Minden nap játszhattok majd itt!'
A kisfiú lelkesen munkához látott, miközben a többiek máris pörgették a csigákat.

Kis életképek a táborból, melynek Önök is részévé váltak csodálatos adományaik révén.
A tábor ideje alatt azonban ez a lebetonozott terület főként hokipályaként üzemelt a gyerekek nagy örömére, akik hatalmas meccseket játszottak egymással Sanyi bácsi vezetésével.
A tábor jó elhelyezkedése révén a gyerekek rengeteget játszottak a szabad levegőn. Röplaba és focimeccsek váltották egymást, míg a kislányok ping-pongoztak és tollasoztak, teniszeztek és labdáztak a vadonat új, színes labdákkal. Támogatóinknak köszönhetően a gyerekek lelkesen vetették bele magukat a szabadtéri játékokba, és nagyon élvezték, hogy minden játék, amihez nyúlnak, tökéletes és tiszta új.

 Délutánonként a kis táborlakók szilvát, barackot és meggyet ehettek. Annyit, amennyi beléjük fért – hála kedves támogatóinknak! A pótvacsorákat a friss, ropogós paprikák tették még ízletesebbé. Az egész napi játék, futkározás és sok izgalmas feladat után kifáradva a gyerekcsapat szinte rávetette magát a Csilla néni által gondosan előkészített, finom pótvacsorára. Mindig azt hittük, hogy elég lesz a három púposan megrakott tálca zsíros kenyér hagymával, paprikával... és hozzá az ebédről megmaradt fánk kupac lekvárral... de tíz perc sem telt bele, és máris üresek voltak a tálcák.
Jó volt nézni, ahogy a gyerekek mosolyogva, elégedetten lakmároznak.

A tábor limonádé-készítője a szorgos Hanna néni volt, aki igazi 'tábori teákat' is készített. Napi 25 liter cukros, citromos, tökéletes ízű, abbahagyhatatlan tea fogyott el, és volt úgy, hogy még kétszer ennyire is szükség volt. Ahogy melegedett az idő, a teát fölváltotta a jóízű limonádé, amit szintén adomány cukorból, citromléből és ásványvízből készíthettünk el a 65 kisgyerek számára. Hála támogatóinknak, a kicsiknek egész nap volt finom innivalójuk!
Míg a kis gyerekek feszülten figyeltek a kiscsoportos foglalkozásukon, hogy megkapják lelki táplálékukat, és az aznapra esedékes zsetonokat, minden asztalhoz jutott finom keksz is.

Különleges volt a tábor abból a szempontból, hogy már az első nap olyan családias és szeretetteljes légkör alakult ki, hogy olyan érzése volt minden tanítónak, és kis táborlakónak, mintha a tábor már egy hete tartana. És ez a hangulat a tábor végéig csak fokozódott.

A tábor legkiemelkedőbb részei a közös, esti alkalmak voltak.
Nem telt el olyan este, hogy ne lett volna valami izgalmas, feledhetetlen meglepetés a táborozók számára, amire a felnőtteknek hol több, hol kevesebb ideje volt felkészülni. De a felkészülések mindig sok nevetéssel és jó hangulatban teltek. Ezt a hangulatot aztán a gyerekek nagyon gyorsan átvették, és csillogó kis szempárok figyelték a nagyok minden egyes mozdulatát a nagy, közösségi helységben.
Az első este a gyerekek egy különleges pantomim előadást láthattak. A gyerekek minden este nagyon beleélték magukat az eseményekbe. Az egyik kisfiú a pantomim műsor után meg is kérdezte Hanna nénit: “Tényleg maszk volt az arcodon? És azt hogy szedted le?” (Mivel a pantomim előadáshoz a szereplők arca fehérre volt festve.)

A második este volt az egész hét legviccesebb alkalma. Hiszen a gyerekek egy interjú-műsort láthattak Noé ősatyával, aki egyenesen a Mennyből látogatott el a táborba (a vicces Laci bácsi alakításában). A gyerekek részletesen elmagyarázták Noé bácsinak a 21. századi dolgokat...

A kicsik nagyon sokat nevettek, feloldódtak, új barátságokat kötöttek... és ami a legfontosabb: örökérvényű üzeneteket vittek haza a táborból, melyek egész életükre nézve meghatározó jelentőségűek. Megtanultak különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz között. És megtanulták, hogy van lehetőség a jót választani minden esetben.

A táborban volt még lovaskocsizás lovasbemutatóval, hatalmas és fergeteges vizicsata (a gyerekek fürdőruhában, sikoltozva szaladgáltak és locsolták egymást műanyag vizes flakonokkal a nagy melegben...)
Volt akadályverseny, zsetonvásárlás – sok meglepetéssel, strand és minden nap különböző szakkörök (íjjászkodás János bácsival, gyöngyvasalás Csilla nénivel, sportszakkör Sanyi bácsival, táblarajz, természetbúvár és bűvészszakkör...)

Hazaindulás előtt támogatóinknak köszönhetően minden egyes táborozó kaphatott Győri Édes Dörmit – ami a gyerekek kedvence volt -, Cerbona szeletet és saját üveg ásványvizet az útra. A gyerekek nagyon nagyon örültek a csokiszeleteknek! A Dörmiért egyenesen rajongtak! Amikor a buszon kiosztásra kerültek a Dörmi csokik, minden kis kéz egyszerre kinyúlt a sorok közül, és együtt kiabálták: “Mikor kapom én is?”, “Mi mikor kapjuk?”

Bár az utolsó nap a nagy dugó miatt a busz késve érkezett meg hozzánk a táborba, mégis a tervezett időben visszaérkeztünk Budapestre. Nagyon hálásak vagyunk ezért is.

Nagy nagy köszönettel tartozunk minden egyes támogatásért, amit a gyermektáborhoz kaptunk 2011. nyarán.

A Palánta Gyermek-Lélek-Mentő munkatársai nevében szeretettel:

dr. Kováts György
A Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió vezetője
Budapest, 2011. július 12.


 



hir | by Dr. Radut