Skip to Content

Megrázott

Míg a hétköznapok gondjai-bajai közt sodrodunk, intézzük a család ügyeit, befizetjük a csekkeket, a hitelekkel bajlódunk... gyermekeink az iskolában vannak napi 6-9 órát. És tanulnak. De mit?
Mindent!!! Hiszen gyermekkorban sajátítjuk el mindazt, ami az élethez szükséges - és ez nem csak a közismereti tantárgyakra vonatkozik. Ekkor döntjük el, milyenek akarunk lenni - és utánzással tanulunk. Az osztályban sajátos rendszer uralkodik, és aki nem akar kilógni osztálytársai közül, annak futnia kell a tömeg sodrásával.

Azt kell mondjam - ma még inkább, mint eddig bármikor -, hogy IGEN IS SZÜKSÉG VAN A PALÁNTA LÉTFONTOSSÁGÚ, LÉLEK-MENTŐ MUNKÁJÁRA, S HA EZ A MUNKA EGYSZER CSAK NEM LENNE... ÓRIÁSI, BETÖLTETLEN ŰRT HAGYNA MAGA UTÁN!

Hogy miért mondom ezt?

Van egy kis hatodikos általános iskolás tanítványom, akit szerdánként angolra tanítok. Ma hosszabban beszélgettünk az ajtóban, mikor elbúcsúztattam.

"A pad alatt csókolóznak!"

A beszélgetés úgy indult, hogy hirtelen ötlettől indíttatva megkérdeztem: "Nálatok van járás (lány-fiú szerelmi kapcsolat) az iskolában?"
Erre a lányka válaszolt, hogy igen, és, hogy "az iskolában már mindenki mindenkivel jár - és az osztályában is ez van". (Ez körülbelül az a válasz volt, amire számítottam - ugyanis ma már bármelyik gyereket megkérdezem, sajnos ezt a választ kapom erre a kérdésre.)

Elindult egy beszélgetés, amiben én kérdeztem, ő pedig - az első három perc után teljesen a bizalmába fogadott, megnyílt, és - mesélt nekem az osztályáról, az iskolájáról, gondolatairól... a mai magyar gyerekekről.

Megrázott és megdöbbentett, amit kis tanítványom elmesélt. Nagyjából tudom, mi zajlik manapság a gyerekek közt... de azt kell mondjam: teljességgel nem számítottam azokra a szavakra, amiket ma este hallottam.

A 12 éves kislány elkezdett mesélni először az osztályáról. Elmondta, hogy az osztálytársai a pad alatt csókolóznak óra alatt.
Erre én megkérdeztem: "Úgy, hogy ott van a tanárnő?! Óra alatt?"
Mire ő: "Igen, óra alatt, úgy, hogy ott van a tanárnő. Úgy csinálják, hogy az egyikük leejti a ceruzáját, a másik meg azt mondja: Segítek neked! És ő is lekúszik a pad alá, és akkor ott csókolóznak... én pedig mögöttük ülök, és látom az egészet."

No, ezen teljesen megdöbbentem, és először nem akartam hinni a fülemnek. Aztán mondott még cifrábbakat is.
Elmesélte, hogy van egy lány osztálytársa, aki meztelenül aludt most egy fiúval, és vetkőztek is egymás előtt... (12 éves gyerekek!!! Egy budapesti általános iskola diákjai!)

Lehetőségem nyílt arra, hogy beszélgessek ezzel az aranyos kislánnyal. Elmondtam neki, hogy ez a világ azt lihegi: "Élj! Szerezz tapasztalatokat! Járj! Legyél csábító, szexi, vonzó! Veszítsd el a szüzességed! Ciki, ha még nem csókolóztál soha! Ciki az, ha még nem volt soha barátod! Bulizz, igyál! Hogy lehet úgy élni, hogy nem bulizol soha?! Hogy lehet úgy élni, hogy nem jössz soha velünk a legjobb partikra?! Ha nem teszed meg mindazt, amire a környezeted nyom, amit minden sugall... akkor nem vagy menő, akkor valamiről lemaradsz, kilógsz a sorból, nem vagy normális... stb."

Erre a kislány azt mondta: "Igen, így van. Pont ezt érzem én is..."
Én: "De te értékes vagy! Lehetőséged van NEMet mondani a korai párkapcsolatokra! Lehetőséged van megőrizni magadat a házasságig, a házastársad számára tisztán, szüzen. Még akkor is, ha ez a világ nem érti, miért teszed, és bolondnak tart. Mert ami most gúny tárgya, később érték lesz! Mert hát melyik férfi ne vágyna egy tiszta, kedves, okos feleségre? Egy olyanra, aki megőrzi magát, és hűséges.

Az miért rossz?

Ez a kérdés minden gyermekben felmerül. És ha nem kapnak rá megfelelő választ, torzul a kis gondolkodásuk.

A kislány feltette ezt a kérdést: "Ha az ember egy valakivel jár, vagy lefekszik a házastársán kívül - házasság előtt - az miért rossz?"

Erre egy kérdéssel válaszoltam: "Szerinted rossz az, ha egy házaspár egyik tagja megcsalja a másikat? Mondjuk a férj a feleséget?"

Erre egyértelműen azt mondta, hogy nagyon rossz, és el is fintorodott - mutatva, hogy az undorító számára.
Ekkor megkérdeztem tőle, hogy miben különbözik az, hogy valaki házasság előtt csalja meg azt, aki majd a férje lesz, vagy házasság után?! Mert hát egy valakinek vagyunk fenntartva - valakinek, aki vállalja értünk a felelősséget, valakinek, aki jobban szeret minket mindennél, és mellettünk áll minden helyzetben, valakinek, aki beilleszkedik a családba és felvállal minden terhet, ami egy kapcsolattal jár.

Egy ilyen valaki érdemli meg, hogy megcsókoljuk, hogy megfogjuk a kezét, hogy mellette ébredjünk fel reggel... És ha ezt a valakit még nem is ismerjük - de tudjuk, hogy már valószínűleg a világon van, és él. Tehát, ha mi mégis mással tesszük mindazt, amit a férjünkkel szabad csak, akkor jövendőbeli férjünktől veszünk el valamit, ami csak őt illeti meg... és amit csak egy valakinek tudunk odaadni (az első csókot, a szüzességünket).

A kislány itta a szavaimat. Azt mondta, nagyon nagyon boldog, hogy tudott velem ezekről beszélni, mert még senki mással nem tudott ilyen témákról beszélni - pedig esténként szokott gondolkodni sok ilyesmi dolgon.

Az osztályban és az iskolában majdnem minden fiú csőnadrágban (teljesen testhez tapadó vékony anyagú farmer vagy más anyagú nadrág) jár, rózsaszín pólót hord, és vasalja a haját (!), mint a lányok.
Ezt a kislány mondta. Ezekkel a szavakkal. És ő maga határozta meg a kategóriát: mint a lányok.

Mondtam neki, hogy sajnos ez a kor már a férfias nők és nőies férfiak kora, amikor az elnemtelenítés működik - megszoktatva, és a divat által becsöpögtetve ezt a fiatalok gondolkodásába. Pedig a lányoknak meg kellene tanulni főzni, mosni, házimunkát végezni - hogy tudják, hogy hogy kell kitakarítani pl. egy wc-t, vagy hogy kell lemosni a tűzhelyre rászáradt ételmaradványokat...
És a fiúknak meg meg kellene tanulni a felelősségvállalást, a férfias ház körüli munkákat, fúrni, faragni, polcot felszerelni stb. De ez ma már nagyon kevéssé divat...

"A gyerekek nem tudják megbeszélni a dolgaikat a szüleikkel."

Elmesélte, hogy fiú osztálytársa folyton bulizik (12 éves!) és mindig részegre issza magát.
Elmondta, hogy az általános iskolában sokan váltogatják a szerelmi partnereiket, és, hogy van például egy fiú, aki csak szánalomból jár most az egyik lánnyal, hogy az ne legyen szomorú miatta. Elmondta, hogy a gyerekek nem tudják megbeszélni a dolgaikat a szüleikkel, és a szerelmi témákról nem beszélgetnek a lányok az anyukájukkal - csak az iskolában egymással, és egymástól kérnek tanácsot, egymás példái után mennek.

A példa

Azt mondta, hogy a matek tanára (egy férfi) az osztály előtt, órán azt mondta, hogy ő is csak együtt él a barátnőjével, mert még sokmindent ki akar vele próbálni, hogy meglássa, alkalmas lesz-e majd feleségnek.
Egy tanár... a katedráról... aki a gyerekek előtt példaértékű ember... óriási felelősség, hogy mit mond! És ezt mondja: ő is csak együtt él... és nem veszi el a barátnőjét. És a gyerekekben benne marad, hisz ez a kislány is szó szerint idézte szavait.

Teljes a zűrzavar! Teljes a káosz! Megzavarodnak a gyerekek, és a jót gonosznak mondják, a gonoszt pedig jónak.

Kell valaki, aki elmondja: nem csak úgy lehet élni, ahogy a tévé, a holliwoodi filmek, a reklámok és az óriásplakátok mutatják!

Meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy tudjanak különbséget tenni jó és rossz között! El kell mondani nekik, hogy van másik élet is... mint amit maguk körül látnak.

Magyarország!

A jövő itt nő fel körülöttünk! LEGYÉL RÉSZE TE IS A CSODÁNAK! És ezek nem csak üres szavak.
A Palánta Gyermek-Lélek-Mentő itt és most működik Magyarországon. Most bekapcsolódhatsz a csodába - mert a Palánta mindenkié! A Palánta Magyarországé!
A Palánta a Tied is... kérlek... gondolkodj el az ebben a bejegyzésben leírtakon. Engem megrázott, és csak megerősödtem abban, hogy igenis csinálnunk kell tovább mindazt, amit eddig tettünk!

Mert nagyobb szükség van a Lélek-Mentésre, mint eddig valaha!

B. Kováts Eszter,

Palánta Misszió munkatársa



oldal | by Dr. Radut