Skip to Content

"Prototípus" tábor

“Prototípus” Tábor

A hétvégén hazaérkeztek a Palánta munkatársai, segítői, akik egy Budapesttől távol eső helyi roma gyülekezetnek segítettek egy bibliai napközis tábor lebonyolításában, 50 környékbeli gyermek részére. Ez volt az a tábor, amit “prototípus” néven mutattunk be, amelyről alábbi beszámolónk szól, és amely kedves támogatónk adományai és szeretete által valósulhatott meg Isten dicsőségére!

Képek és élmények a táborról:

 

A tábort megelőző gyermekszolgálati felkészítőn több család –akik uborkatermesztéssel foglalkoznak – úgy tudott részt venni, hogy hajnalban, nagyon korán leszedték a szükséges mennyiségű uborkát, leadták az átvevőhelyen, és jöttek a tanításra. Utána este megint kimentek, elvégezték a szükséges munkát… Mondta az egyik házaspár, hogy másnap többszörös mennyiséget kell leadniuk, így nem fognak tudni jönni. Erre a testvérek – még más településekről is – megszervezték, hogy elmenjenek segíteni, és így időben meglett a munka, tudtak jönni a képzésre.

…a gyerekek reggelenként fokozatosan gyűltek össze, kisebb csoportokban érkeztek, ahogy a környéki településekről a közlekedés engedte. Nagy élmény volt számomra, amikor a foglalkozás elkezdésére várva, teljesen spontán, közösen énekelni kezdték az előző nap megtanult éneket.

A gyerekek nagyon fegyelmezettek és együttműködőek voltak. Ezt nemcsak mi vettük észre, de a helyi pásztor is meghatódott, amikor látta, milyen figyelmesen, csendesen ülnek a foglalkozásokon.

 

 Egy helyi pékség vezetője rendszeresen küldött nekünk előző napról megmaradt péksüteményeket, kenyérfélét, ami nagy segítség volt a gyerekek élelmezésében. Egyik nap személyesen is ellátogatott a táborba ez a hölgy. A gyerekek éppen befejezték egy „aranymondás” (Bibliai igehely) megtanulását, így a tanítójuk segítségével felmondták a pékség-vezetőnek ezt is, és a korábban tanultakat is, és elénekeltek néhány éneket, amit a táborban tanultak. A vendéget láthatóan mélyen megindította az igyekezetük, a tanulás utáni vágyuk, és összeszedett figyelmük.

 

A táborban való segítség mellett esténként környéki roma gyülekezetekbe is hívtak minket szolgálni.
Igei tanításokat, bizonyságokat osztottunk meg a testvérekkel.
Egyik este a szomszédos településen bábelőadást tartottunk, amire száznál több gyermek és felnőtt gyűlt össze. Nagy a nélkülözés, nehezek az életkörülmények ezen a környéken, mégis, amint a morcos-aranyos Sün Benő először feltűnt a bábdarab elején, máris hatalmas lett a derű. A bábdarab minden „poénját” hangos, felszabadult együtt-kacagással kísérte közönségünk. A későbbi visszajelzésekből azonban egyértelmű volt, hogy a darab üzenetét megértették, elvitték magukkal.

 

A tábor utolsó napján több gyermek elmondta, hogy szüleinek, barátainak meséltek arról., amit a táborban hallottak. Egy fiatal testvérnő, aki segítőként vett részt, elmondta, hogy ő is beszélgetett a barátnőjével, mesélt neki a táborról. "Ezek szerint én is meg merhetem szólítani Istent? Beszélhetek hozzá?" Ez volt a barátnő reakciója. "Igen, nyugodtan szólítsd meg Őt bármikor, és imádkozhatsz a saját szavaiddal, beszélgethetsz vele." Barátnője elhatározta, hogy hétvégén vele megy a gyülekezetbe is.

 



hir | by Dr. Radut