Skip to Content

Tomi öröme

Tomi egyedül volt a szobában. Tűnődve nézegetett egy kisebbfajta befőttes üveget..
Lecsavarta a tetejét, aztán kis habozás után beledugta az ujját, aztán lenyalta. Csettintett a nyelvével.

Ez aztán finom! Mézes mandula a javából! Ki gondolta volna, hogy a húgocskám ágya alatt ilyesmiket lehet találni! A kis gyűjtögető! De most én dugom el, az én ágyam alá. Jó móka lesz! Hogy el lesz keseredve! Ha keresi, majd azt mondom: – Én nem tudok semmit! Én nem láttam semmit! Ez még igazán nem hazugság. Csak egy kis bosszantás!

Kis idő múlva bejött Teca, a húga. Körülnézett. Lekuporodott az ágya elé. Keresgélt. Nem találta a kis üveget. Ránézett a szendén üldögélő Tomira, és azonnal gyanút fogott. Rá is támadt Tomira:

– Te vetted el, tudom. Felfaltad, ugye? – Tomi fokozta egy kicsit Teca ijedtségét: – És ha megettem? Finom pucolt mandula volt, mézzel! – nyalogatta a szája szélét. Teca fel volt háborodva.

Dehát ... ez.. gonoszság! Én gyűjtöttem. Én tisztítottam.. És itt tartottam egy kis üvegben az ágy alatt! Te meg elvetted!

Tomi szigorú bácsi képét vette fel.

A finomságoknak a kamrában a helyük! Mit dugdosod idebent?

- Ugyan már, Tomi! – rázta a fejét kétségbeesetten Teca: –Te is tudod jó! Ez Anyu karácsonyi ajándéka! A kamrában megtalálná! Mennyi ideig gyűjtöttem. És te egy pillanat alatt felfaltad, ugye? Ugye megetted?

Tomi roppantul élvezte, hogy Teca mennyire izgul. Nevetve mondta:– Na mit adsz érte, ha adok belőle egy kicsit? Megér neked.. mondjuk.. ötszáz froncsit?

Teca alig jutott szóhoz a felháborodástól:

Ötszáz forint? Annyi az összes spórolt pénzem! És mit kapnak akkor a többiek?

Tomit azonban nem indította meg ezzel sem.

Mindig az az ajándékozás! Szóval válassz! Vagy a mandulád, vagy a spórolt pénzed!
– Hogy lehetsz olyan kapzsi, meg tolvaj..
– panaszkodott Teca . –És pont most! A szeretet ünnepén!
Rendben van! – nevetett Tomi – Játsszunk egy kis hideg – meleget! Ha megtalálod, visszakapod! Keresd! Én majd mondom: “Erre, erre! Meg nem arra! Itt hideg...ott meleg”...

Teca kétségbeesetten keresgélt, de hiába. Aztán abbahagyta a próbálkozást.
– Te csak bosszantasz engem! Úgyis tudom, rég megetted! De megállj! Jön még kutyára dér!

Sírva szaladt ki. Tomi azonban még mindig gonoszkodott. No ez jól sikerült! Jót nevetett magában:
–Jól kitoltam a kisasszonnyal! – Azzal már ment is utána.

Nemsokára anya lépett a szobába. Nem volt egyedül. Egy hátizsákos, szelídarcú kisfiú követte, Tomi iskolatársa. Az első, amit meghallottak, Tomi és Teca hangja volt. Elkeseredetten veszekedtek. Sőt.. még csattogás, puffanás is hangzott..

Mi ez a csatazaj odakint? Karácsony ünnepe előtt....Úgy látom, a gyerekek elfeledkeztek erről. Tedd le a zsákodat, Józsi. Megérkeztünk . Józsi rámosolygott anyára..

Nagyon köszönöm, hogy be tetszik fogadni.

Anya is mosolygott.

Ez természetes. Menj, mosd meg a kezed, azután eszünk valamit. Tomi szobájában fogtok aludni. Jól meg lesztek ott.

Amíg Józsi a kezét mosta, Tomi is bekukkantott a szobába.
Szia anya! – köszönt Tomi, s rögtön rákezdte: – Csakhogy hazajöttél! Teca kibírhatatlan, és nagymama is a pártjára áll!

Anya azonban a kezére tette a kezét.
Nana Tomi! Állj le a panasszal! Vendéget hoztam.

Tomi csodálkozott:

Vendéget? Pont most?
Józsit hoztam magammal. – mondta anya – Tudod, az a kis fekete fi a harmadik béből. Anyukájának ki kell költöznie a lakásából, s míg nem lesz új otthona, Józsi itt lakik velünk. A szobádban kényelmesen elfértek.

Tomi fel volt háborodva.

Mit? Hogy az én szobámban? Semmiképpen! Nekem is alig van helyem. És különben is. Józsit ki nem állhatom.
De miért? – csodálkozott anya. Tomi vállat vont.
Csak. Útálom. Rá se bírok nézni.
Rendes, tiszta fiú. Jól is tanul. – mondta anya. Több se kellett Tominak.
Éppen azért. Stréber. – vágta rá nyomban.

Anya megkérdezte:

Bántott téged valamikor?

Tomi a fejét rázta:

Nem. De a többiek mondják, hogy undok. Biztos úgy van.

Anya a fejét csóválta.

Na, most ráragasztottál szegény Józsira egy matricát.
Micsodát? – csodálkozott Tomi.

Anya nagyon komolyan bólintott.

– Igen. Egy ragadóshátú matricát. Az van ráírva: Stréber. Undok. Nem is tudod, igazában milyen, de mindent elhiszel róla, és még másnak is továbbmondod. Nem fogadod be se a szobádba, se a szívedbe. Mit gondolsz, mit érez Józsi?

Tomi befogta a fülét.

Nem érdekel. Nem lakom vele egy szobában.
– Csak egy kis ideig.
– próbálta anya rábeszélni, még mindig. De Tomi hajthatatlan volt..
Egy kis ideig sem!

Anya most már megelégelte a dolgot:

Tudod mit? Akkor ő fog a szobádban aludni, te meg itt, a hallban. – azzal anya ki is ment a szobából. Tomi teljesen fel volt háborodva. Kiabált, csapkodott.
Micsoda? Az a senkiházi stréber! Kiűz a szobámból! Miért olyan utálatos hozzám mindenki?

Anya rövidesen visszatért, párnával, takaróval.
Csillapulj, Tomi. Zeng a ház tőled. – mondta anya szelíden.

Holnap karácsonyeste. Örömünnep. Kérj egy kis békességet az Úr Jézustól.

Tomi duzzogott.

De mikor olyan igazságtalanok vagytok. Az Úr Jézus pedig messze van. És egyáltalán nem tudok örülni semminek. 

 Anya leült mellé.

Mert te sem igyekszel arra, hogy örömöt szerezz másoknak. Sőt. Az Úr Jézus pedig nincs messze egyikünktől sem. Ha szorgalmasan keresed, megtalálod. És ha találkoztál vele, Ő megváltoztat téged. Már egészen másképp fogsz látni mindent. Tégy úgy, mint a pásztorok, akkor régen. Elhitték, hogy Jézus Krisztus megszületett, elmentek, és megkeresték. Megtalálták, és a szívük tele lett örömmel. Megágyaztam. Legjobb, ha hamar lefekszel. Tudod mit? Elolvasom Neked a pásztorok történetét a Bibliából!

Tomi válaszképen csak morgott valamit, és bebújt az ágyba. Anya melléje ült, elővette a Bibliát, és kikereste a Lukács evangéliumából a 2.fejezetet.

A BETLEHEMI PÁSZTOROK TÖRTÉNETE

Csodálatos dolgok történtek abban az időben. – kezdte anyu – kétezer évvel ezelőtt.  Augustus császár, a hatalmas római birodalom császára elrendelte, hogy birodalmának egész területén népszámlálást tartsanak. Ez abban az időben nem volt olyan egyszerű, mint ma. Nálunk a népszámláló biztosok indulnak el, és felkeresnek minden családot. Abban az időben azonban az embereknek kellett felkerekednie, és arra a helyre utazni, ahol született, ahova a családja tartozott, és ott jelentkezni a népszámláló hatóság előtt. Gondold csak el: mindenki utazott. Ha beteg volt, ha kicsi volt, mennie kellett. Igy indult útnak József és felesége, Mária is Názáretből, ahol laktak. Mindketten Dávid házából származtak, és ezért Betlehembe kellett menniük, Dávid városába.
Nem volt könnyű útjuk, mert Mária már minden órában várta első gyermekét. Ráadásul, a sok-sok utazó, vándorló miatt, minden szálláshely zsúfolva volt. Végül is egy istállóban húzták meg magukat. Még azon az estén megszületett Jézus, akit Mária bepólyált és a jászolba fektetett.

Ekkor kezdődött a pásztorok története. Ha a Bibliából el akarod majd olvasni, keresd meg a Lukács evangéliuma 2. rész 8. versétől a 20. versig terjedő szakaszt.

Anya felolvasta a Bibliából ezt a részt. Hangja szelíd volt és nyugodt, és lassan Tomi szívét is elfogta valami nagy-nagy békesség és öröm. Meghallgatta az angyalok híradását, az éneket, amely betöltötte a karácsonyi éjszakát. És azután mit tettek a pásztorok?

Amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe a pásztorok így szóltak egymáshoz. “Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, és Józsefet, valamint a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent, mindazért, amit éppen úgy hallottak és láttak, ahogyan Ő megüzente nekik.
Azután anya az ölébe eresztette a Bibliát.– Figyeled, milyen békesség, milyen öröm érezhető ebből a történetből?

Ez a karácsonyi öröm. De csak az kapja meg, aki kész arra, hogy elfogadja az üzenetet, és elinduljon, megkeresse Azt, Aki ezen az estén született. Ha nincs benned békesség, és nem tudsz másnak örömöt szerezni, neked is el kell indulnod a pásztorokkal együtt: megtalálni Jézust.

Anyu megcsókolta Tomit, betűrte a hátánál a takarót, leoltotta a villanyt és kiment a szobából. Tomi nem jelezte, hogy még ébren van. Nagyon szégyellte magát.

De rossz nap volt ez. Elloptam Teca manduláját. Aztán verekedtünk...Aztán jött ez a Józsi! És most nagyon rosszul érzem magam. Karácsonykor mindenki örül. De én nem örülök.  Mit csinálok én rosszul? Csak elkezdem gonoszkodást...Aztán már nem bírom abbahagyni...Keressem az Úr Jézust, mert Ő segít? Megváltoztat? Hogyan? Hogyan keressem? ..Karácsonykor...a pásztorok...ott a képen...azok megtalálták...Jó lenne ott lenni!

Az utcalámpa fénye egy sugárban a falon levő képre vetődött. A kép pásztorokat és bárányokat ábrázolt, nagy, holdsütötte mezőn. Egy távoli ösvény is látszott, amely a hegyek felé vezetett. Tomi erre a képre szegezte a tekintetét. Vágyva nézte a pásztorokat.

Hirtelen hűvös szellőt érzett, megborzongott, és összébb húzta magán a köpenyét.. Ezen a mozdulaton mindjárt el is képedt. Végignézett magán. Pásztorok köpenye volt rajta, süveg a fején. Ott állt ő is azon a mezőn, a többi pásztor között! Csak egy kicsit kisebb volt, mint azok!

PÁSZTOROK KÖZÖTT

Az egyik, ősz bozontos hajú, nagyszakállú öreg, magához húzta.

Nézd csak kisbojtárom, milyen fényes az éjszaka! Fényesebb, mint eddig bármikor.

Nézték a csillagokat. Hirtelen egy fiatalabb pásztor felkiáltott:

Nézzetek, nézzetek oda!

A csillagok között egyszerre nagy fényesség ragyogott fel. S a fényből egy hatalmas, tiszteletet parancsoló alak bontakozott ki. Tomi megrettent. Kezei közé temette az arcát: – Jaj!

Az angyal hangja messze zengett :

”- Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Megváltó született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz a számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

Ahogy elhallgatott a zengő, mindenhova eljutó hang, hirtelen a csillagos ég előtt fényes és fehér alakok jelentek meg, millió és millió. – A mennyei seregek! – suttogták a pásztorok és térdre hullottak. Tomi szorosan belekapaszkodott az öreg pásztor köpenyébe. A kutyák, amelyek a lábukhoz bújtak, halkan szűköltek. És az egész mennyei sereg énekelt, muzsikált!

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

S aki hallotta ezt a zenét, az is mind énekelni kezdett, és a szívét valami mindent átfogó békesség és öröm töltötte be. Azután úgy, ahogy megjelentek, hirtelen, és váratlanul, úgy el is tűntek az angyalok. Csak a pásztorok álltak ott, a csillagfényes éjszakában.

Az öreg pásztor meghatottan suttogta:

Angyal volt! Hozzánk jött! – A többiek is megszólaltak, megtárgyalták az eseményt.

– Milyen fényesek voltak! És az angyal azt mondta, ne féljünk!

Tomi is megszólalt:

– De én úgy féltem!

Az öreg elgondolkozva mondta:

Arról beszélt, amit a próféták is megírtak!

Egy másik hozzátette:

– Hogy megszületett a Megváltó. Akire vártunk.

Tominak eszébe jutott anya szava:

- Aki segít jónak lenni! Megváltoztat!

Az öreg tovább folytatta:

– Jelről is beszélt! Mit is mondott?

A pásztorok kiabáltak:

Egy kisgyermek! Egy kisgyermek, bepólyálva!

Tomi ezt kérdezte:

De hol is? Jászolban, de hol, hol? 

A fiatalabb pásztorok szinte egyszerre kiáltották:

Menjünk el egészen Betlehemig és nézzük meg! – a többiek helyeseltek:

Úgy van! Vigyünk neki ajándékot is! – Tominak hirtelen eszébe jutott valami.

Magában mormogta csak:

Egy kis mézes mandulát! A dívány alól! De hiszen az Tecáé!

A pásztorok már csomagoltak, lelkesedtek.

Egy kerek sajtot! Egy fehér báránykát!

Tomi szomorú volt.

Mit vigyek én neki? A mandulát elloptam. A Józsit se fogadtam be. A csokit, amit nagyitól kaptam, megettem egyedül. Meg se köszöntem. Nincs semmim....–

Az öreg a vállára tette a kezét.

– Kisbojtár.Vidd neki a szívedet, ami Őt keresi. Örülni fog neki.

A pásztorok elindultak lassan, a hegyek felé vezető keskeny ösvényen. Ahogy az első hegy gerincére értek, egy próféta jött szemben, szőrcsuhában, mezítláb.

–Hova, hova, Pásztorok?

A pásztorok lelkesen kiáltották:

Elmegyünk mind Betlehemig. Megkeressük a Megváltót.

Tomi ezt mondta magában:

Keresem az Úr Jézust, mert Ő meg tud változtatni.

A próféta kinyújtotta hosszú karját és Betlehem felé mutatott:

Betlehemből származik az uralkodó, aki örökké volt, van és lesz! - A pásztorok örvendeztek: – Akkor jó felé megyünk!

A próféta újra megszólalt:

– Gyermek született nékünk! Fiú adatott nékünk. Igy fogják nevezni: Erős Isten. Békesség Fejedelme!

A pásztorok tovább haladtak az útjukon. Tomi elgondolkozott a próféta szavain.

Békesség Fejedelme! Megtanít, hogy álljam meg, hogy ne veszekedjek folyton!

Lassanként elérkeztek Betlehem városába. Bár éjszaka volt már, a városkában még nem aludtak. Alakosok az utcán jöttek-mentek, csomagokat cipeltek, állatokat hajtottak.

Az egyik arra menő férfi meg is szólította őket:

Hova, hova pásztorok?

Az öreg válaszolt:
Betlehemig jöttünk. Egy ma született gyermeket keresünk. Ő a Megváltó.

A férfi a fejét rázta:

Betlehemben nem lakik. A város tele van átutazóval. De ő nincs itt.
De hogyan? – kérdezték a pásztorok: – Hát a Próféta azt mondta!

A férfi megvakarta a fejét.

Hát emlékszem, jött egy szegény házaspár. De nem volt hely a számukra. Magunk is szűken vagyunk.

Tomi fel volt háborodva:

Dehát hogy nem volt helyetek? Egy pici babának? Ő lesz a Békesség Fejedelme! Szívtelenek vagytok!

A férfi szúrós szemmel Tomira nézett:
Te is tudod, milyen az, amikor nem szívesen fogadsz be valakit. Igaz? Gondolj csak Józsira! Nem volt hely.

Továbbmentek. Tomi lehajtotta a fejét:

– Én is szívtelen voltam. De most hol keressem Jézust, aki meg tud változtatni?

Az öreg újra kérdezősködött:

– Egy jászolban fekszik! Ott kell megtalálnunk! – Egy járókelő a város külső része felé mutatott.
Hát, ott a hegyen, arrafelé van egy barlangistálló. Talán oda mentek.

Amíg a pásztorok tovább indultak, az előbbi férfi megragadta Tomi karját.
- Látom, erős fiú vagy. A te számodra lenne nálunk hely. Akár itt is maradhatsz nálunk. Gazdag vagyok, és nincs fiam. Miért mennél tovább. Mit keresel te abban a hitvány istállóban? Mindened meg lenne nálam.

Tomi a fejét rázta.

Köszönöm, de mennem kell. Nekem meg kell találnom Jézust!

A betlehemi erős férfi volt. Teljes erejéből megragadta Tomi karját:

Nem mégy te sehova! Ugyan mit keresnél abban a viskóban! Próféta, meg angyalok! Lári fári,mese! Itt a pénz, itt a boldogság!

Tomi felkiáltott és kirántotta a karját:

Tudom, hogy nem akarod hogy oda menjek! De én hiszem, hogy Jézus az Erős Isten, Békesség fejedelme, és Ő fog megváltoztatni. Menj az utamból! Jézust keresem!

 

TOMI MEGVÁLTOZIK
 

A kiáltásra felébredt. Még sötét volt a szobában. Egyedül volt az ágyban.

Elment! Elment a betlehemi! De hol vannak a pásztorok? Ó! Csak álom volt! Hogy keressem meg most az Úr Jézust? – Tomi sírva fakadt.

Teca lopakodott be a szobába.

Tomi... Te sírsz? Ki bántott? – Tomi megfogta a kezét.
Nem bántott senki. Én bántottam mindenkit. És csak az Úr Jézus tudna megváltoztatni. De hol keressem?

Teca: megsimogatta Tomi kezét, és odahozta a Bibliát.

Itt találod meg Őt. Azt mondja Jézus a Bibliában: Aki énhozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem!

Tomi nagyon halkan megszólalt.

Teca. Én megloptalak téged, és bosszantottalak mindig. Meg is vertelek. És szívtelen voltam Józsihoz. Nagyon megbántam. Bocsáss meg. Mit gondolsz, megtalálhatom még Jézust?

Teca rámosolygott a bátyjára.

Én már megbocsátottam. Azt hiszem, el kellene mondanod Neki is, hogy már megbántad. Ő mindenütt ott van, és hallja. Még válaszol is!
És mit fog vajon válaszolni nekem? – kérdezte Tomi bizonytalanul.

Teca fényes mosollyal felelt:

- Ha tiszta szívből kéred, azt mondja neked is, ami a Bibliában van: “Megbocsáttattak a te bűneid. Szeretlek gyermekem.”

Köszönöm, Teca. – mondta hálásan –Megpróbálom. Jó éjszakát!

Másnap reggel, amikor Teca belépett Tomihoz, a bátyja egy kisebbfajta befőttes üveggel várta:

Na, hogy aludtál? – kérdezte.

Tomi elővette a mandulás üveget:

Nézd, mit adok neked?
Anyu mandulái! – kiáltott Teca. –Mégse etted meg? De ugye a pénzemet se kéred?

Tomi a fejét rázta.

Nem. Még tettem hozzá a magaméból.

Kopogtak. Józsi dugta be a fejét félénken.

Jó reggelt! – Tomi széles mosollyal fogadta.
Szia, Józsi! Jól aludtál? Van kedved velem vásárolni jönni? – Józsi örömmel mondta:
Nagyon is! – Tomi belekarolt. – Akkor menjünk is!

Teca mosolyogva nézett maga elé.

Úgy látom, sikerült! Tomit Valaki megváltoztatta. Most már az övé a karácsonyi öröm és békesség. Mindörökké!

Még egyszer olvasd át ezt a történetet figyelmesen. Kérd meg anyut, aput, vagy a nagymamát, vagy nagyobb testvéredet. Ő is olvassa el. És akkor most játsszunk!

 

 



oldal | by Dr. Radut