Besorolás
húsvéti
Ma, amikor próbáljuk a hagyományokat feleleveníteni, a népi, nemzeti gyökereinket megtalálni és ezeket újraéleszteni, akkor igen nagy jelentősége van egy ilyen bábdarabnak, ami pont a Húsvét szokásaival foglalkozik, és azoknak eredetét keresi meg, magyarázza el.
Egy család életébe pillanthatunk be. Anyuka, apuka és két fiúgyerek: egy kiskamasz és egy elsőosztályos. A kicsi folyamatosan azzal küzd, hogy legalább olyan okos lehessen, mint a nagyobb. Ez persze egy leküzdhetetlen akadály a köztük lévő korkülönbség miatt. Ezért minden beszélgetésükben megjelenik ez a feszültség.
Az anya türelmesen tanítja a nagyobb fiút, hogy ismerje fel a kistestvére erényeit, tanítsa, és ne versengjen vele. Figyeljen oda rá, és legyen érzékeny a kicsi problémáira. Ez a mai kiskamasz és tizenéves gyerekek számára nagyon fontos üzenet. Hiszen az önző, csak a saját igényeire figyelő, társadalmilag érzéketlen fiatalok felelősségtudatának és felelősség felvállalásnak hiánya az egyik legnagyobb probléma a felnövekvő generációnál.
Anyuka, akinek van ideje és türelme beszélgetni a fiúkkal. Ezzel példát adunk a gyerekeknek: lehet a szülőkkel beszélgetni. A család egyik legfontosabb nevelési és személyiségformáló eszköze a családi beszélgetések. Segítenek a gyerekeknek a véleményük megfogalmazásában, gondolataik összeszedésében, érveik felsorakoztatásában és a véleményük érvekkel való megvédésében. Ez mind az erőszakmentes viselkedésmintát adja a gyermekek elé.
Az a gyerek, aki nem tudja a véleményét érvekkel megvédeni, előbb-utóbb a felgyülemlett frusztrációját le akarja vezetni. Így lép be a gyermekek életébe az erőszak. Kimutatható, hogy ahol beszélgetnek a gyerekekkel, ott nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyerekek nőnek fel.
Apuka, aki örömmel jön haza a családjához, nem sajnálja az időt, hogy együtt legyen a fiaival, meghallgassa őket, sőt a végén a munkából is játékot csinál a kicsivel. Tud játszani, és tud komoly lenni, szereti és tiszteli a feleségét, az anyukát.
Csodálatos példát adva ezzel a kisfiúknak, fiatal apukáknak, akiknek talán soha nem volt ilyen apaképük, mert elvált szülők gyermekeiként nőttek fel. Tudjuk, hogy a szerepeket tanulva sajátítják el a gyerekek életük első 15 évében. Ezért nagyon fontos a jó apaminta, ha jó családokat szeretnénk.