A kezeletlen érzelmek betegségekhez vezethetnek...
A pszichológia és az orvostudomány egyöntetűen megállapítják az érzelmek és egyes betegségek összefüggését.
A XXI. században megjelenő betegségek többsége pszichoszomatikus betegség.
Az elnevezés a test ( a görög szóma) és a lélek (psziché) zavaros kapcsolatára utal. A betegség olyan tünet-együtteseket képes produkálni, ahol még nincs kimondottan szervi károsodás, a tünetek azonban már kézzelfoghatóan jelzik, hogy a belső egyensúly megbillent.
A tüneti kezelés - pl. gyógyszeres úton - hamar lehetséges, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a probléma lelki eredetű, és legtöbbször a stressz különféle formában való megjelenése okozza. Ezért a baj továbbra is fennmarad, legfeljebb más területen (is) fog jelentkezni.
A legsűrűbben előforduló pszichoszomatikus betegségek: alvászavar, asztma, magas vérnyomás, hasmenés, vastagbélgyulladás, székrekedés, allergiás, gyulladásos bőrelváltozások, depresszió.
"Ha képtelenek vagyunk valódi érzéseink észlelésére, ki vagyunk szolgáltatva nekik. Minél biztosabb valaki az érzéseiben, annál határozottabban irányítja életét."
/Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia/
Miért tartják vissza az emberek az érzéseiket?
Például téves meggyőződésből.
Azt hiszik, hogy azok senkit nem érdekelnek. (Lehet, hogy a családjukban szereztek egész életükre kiható sérülést?)
Van, aki neveltetéséből fakadóan válik érzelem-visszatartóvá.
Ahol hiányzik a bensőséges, ösztönző, bátorító családi légkör, az egymás iránti őszinte érdeklődés, ott a gyerekek, lehet, hogy azt tapasztalják meg, hogy az érzelmek kimutatása "gyengeség", vagy "menekülés a felelősség elől", esetleg "Mások manipulálása". Az ilyen családban sokszor a rideg - katonás - elvárások és a kötelezettségek kihangsúlyozása jellemző, és ez sokszor az érzelmek elfojtásához vezet. Régebben ezt a nevelési modellt nevezték "porosz" nevelési modellnek.
Sokan azért nem fejezik ki érzéseiket, mert úgy érzik, kiszolgáltatottá válnak, ha az érzelmeikről beszélnek. A másik félnek lehetőséget adnak a visszavágásra, kigúnyolásra, sérülés okozására.
Például így tartják vissza házastársak társuktól szerelmük kifejezését, vagy a gyengédség utáni vágyukat, illetve mindennapjaik szomorúságait. Tartanak attól, hogy a másik visszaélhet vele, esetleg gyengének vagy nevetségesnek látja őket. De valójában pontosan ekkor lesznek a legkiszolgáltatottabbak, hiszen, ha nem beszélgetnek, és ha nem osztják meg társukkal önmagukat, ezen az úton magányossá válnak, és képtelenek lesznek meghitt kapcsolatot kialakítani. Sokan ebben a helyzetben úgy érzik, más örömöt kénytelenek szerezni, és bejön az életükbe valami függőség, például tévé (szappanoperák, folytatásos szerelmi történetek), vagy az állandó vásárlási vágy, esetleg valamilyen hangulatjavító gyógyszerhasználat (nyugtatók, altatók stb.), virtuális társkeresés - aki pótol -, illetve drogfüggőség. Ez a fajta kiszolgáltatottság pontosan abból fakad, hogy nem találtak védelmet a bensőséges emberi kapcsolatokban, mert nem voltak hajlandók megnyílni.